„Csak a gyerekeinek él."
"A családja a mindene."
"Mióta megszületett a kislánya/ kisfia, másról se tud beszélni, csak róla."
"Nagyszerű anya, de elhanyagolja magát.”
Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik gyakorlatilag feloldódnak a szülői létben és attól kezdve, hogy belépnek életük ezen fázisába, minden mást a háttérbe szorítanak.
Főleg nőkre jellemző ez, hiszen az ő esetükben a társadalom is díjazza, ha feláldozzák életük egyéb aspektusait. Amikor férfiakat látunk hasonló szerepben, azért eléggé furcsálljuk. De persze nem kell tényleg teljesen feloldódni a szülői szerepben ahhoz, hogy lényünk meghatározó részévé váljon, és elkezdjünk másokkal is úgy viselkedni, mint „vérprofi” anyák vagy apák.
Sok házasságban a gyerekek érkezése egyenlő a szexuális élet drasztikus csökkenésével, minőségének romlásával, sőt, gyakran vezet teljes megszűnéséhez. Nem ritka, hogy az a fél, aki ebben nem tud/ akar belenyugodni, inkább külső partnert keres, ami alkalomadtán váláshoz is vezethet. A szülőségben felolvadt feleség (ritkábban férj) pedig csak nem akarja megérteni, hogy vajon mi történt, hiszen olyan szép családot alkottak…
De ha a hangsúly a családon van, akkor hol marad a pár? Hol marad a férfi és a nő? Ahol kapcsolaton belül nem lehetséges megélni a nemiséget, ott csak kevesen lesznek boldogok, a frusztráció egyre növekszik és valamilyen formában robban. Vagy csendben erodálódik a kapcsolat és egyszer csak rájönnek, hogy nincs már semmi, ami összetartsa őket, a gyerekeken és a vagyonon kívül.
Ha a válásod hátterében van ilyen motiváció, ha te magad süppedtél bele a szülői létbe, vagy a férjed/ feleséged szűnt meg vonzó partnerként viselkedni, akkor tudod, miről beszélek. És egy új ismerkedési fázisban nagyon is fontos, hogy ebbe a folyóba ne lépjünk bele még egyszer.
- Ha te magad voltál inkább szülő, mint bármi más
Amennyiben nem akarod szőnyeg alá söpörni a problémát, mert az a kényelmesebb, érdemes átgondolni, hogy miért szippantott be az anyaság / apaság annyira. Egyesek számára ez a kényelmesebb megoldás. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szülőnek lenni kényelmes, de bizonyos emberek a családi szférába menekülnek a „kinti” világ kihívásai elől.
Lehet, hogy a partnered nem vette ki a részét a gyermekek gondozásából, mindent átpasszolt rád, és úgy érezted, hogy több energiába kerülne ez ellen harcolni, mint mindent magadra vállalni és húzni az igát.
Lehet, hogy vallási okokból vagy egyéb meggyőződésből tényleg abban hiszel, hogy egy szülő elfelejtheti a nőiségét / férfiasságát, hogy a szexualitás csak nyűg, minek annyit beszélni róla.
Attól függően, hogy melyik kategóriába tartozol inkább, dönthetsz arról, hogy milyen módszert választasz a jövőben a párválasztás időszakában. Félsz a „kinti” világtól? Miért? Kevés az önbizalmad? Tehetnél ez ellen? Nem lenne itt az ideje, hogy szakmai segítséget keress, mielőtt olyan partner mellett kötsz ki, aki megerősít a félelmeidben és rombolja az önbizalmadat?
Nem tudtál érdemben kommunikálni a partnereddel, aki magadra hagyott? Akkor érdemes a kommunikáció terén fejlődni, illetve nagyon odafigyelni arra, hogy csak olyan partnert válassz, aki meghallgat, illetve abban hisz, hogy mindenkinek ki kell vennie a részét az otthoni feladatokból. Annyiban sokkal egyszerűbb lesz a helyzeted, hogy valószínűleg már nem kell újszülöttet gondoznod.
Vagy igazából nem is szeretnél rendszeres nemi életet élni? Nem szeretnél vagy azt nevelték beléd, hogy ez valami mocskos dolog? Tisztázd magadban, miről van szó, valóban nem érdekel az életnek ez a szegmense vagy csak túl elnyomó nevelésben részesültél? Mindenképpen határozd meg önmagad számára, mi lenne az ideális megoldás, és úgy válassz partnert, hogy ebben ne legyen köztetek feszültség.
- Ha a partnered hangsúlyozta túl szülő mivoltát
Gondold át, vajon mennyi felelősséged volt ebben! Ez volt az elvárás, amit megfogalmaztál vele szemben vagy amit éreztettél vele? Magára hagytad? Igyekeztél mindig másutt lenni, csak otthon ne kelljen?
Éretlenül viselkedtél, nem vállaltál felelősséget dolgokért, valójában gyerek szerepet vettél fel a partnereddel szemben, mert az volt a kényelmesebb? Hagytad, hogy mindent magára vállaljon és mikor „belerokkant”, őt hibáztattad, mert nem elég szexi, nem jut ideje önmagára? Adtál neki esélyt, kerestél segítséget, felajánlottad, hogy leveszel a válláról bizonyos terheket?
Vagy rosszul választottál házastársat? Láttad, hogy milyen ember (pl. nem szenvedélyes, nem nyitott, hagyománytisztelő), de azt hitted, majd megváltozik? Esetleg örültél a személyisége bizonyos vonásainak, mert ettől érezted magad biztonságban, ugyanakkor épp ez fosztott meg attól is, hogy rendben legyen az intim életed?
Mielőtt újabb partnerrel járnál hasonló módon, tisztázd magadban, miért jutottatok el odáig, ahová eljutottatok. Lehetett volna másképp? Vagy semmi nem segített volna rajtatok?
Senki nem tudja igazán, hogyan kell jó szülőnek lenni és mennyire kellene átadnunk magunkat ennek a szerepnek, de azt érdemes szem előtt tartani, hogy egy partner nem tud mit kezdeni a 100%-os anyával vagy apával. Kellene neki a nő / férfi, akivel a kezdetek kezdetén összejött. A gyerekek mindig az életünk részei lesznek, de nem érdemes feladni értük minden más identitásunkat. Szükségünk lesz még azokra a későbbiekben.
