"Akikkel eddig próbálkoztam (nem sokan voltak) mind kifogásolta, hogy még mindig tartom az exemmel a kapcsolatot. A gyerek annyira nem is zavarta volna őket, de az már szakító ok lett, hogy az apjának is teljes láthatási joga van."

Folytatjuk az olvasói levelek rovatunk, ezúttal Józsa felvetéseit osztjuk meg veletek.

Gyakran adok hálát a sorsnak, hogy a randizás számomra már nem azt jelenti, hogy életre szóló döntéseket kell hoznom. Ezeket a döntéseket már meghoztam. Nem, mintha minddel elégedett lennék, de azt se tudom, hogy dönthettem-e volna jobban, vagy az adott anyagból csak ezt lehetett kihozni. Mindenesetre a döntés súlya nem nyomaszt többé.

Van-e értelme felmelegíteni egy kapcsolatot, amely már egyszer alaposan félresiklott? Főleg olyan elváltak teszik fel maguknak ezt a kérdést, akik nem is nagyon engedhetik meg maguknak, hogy végleg szakítsanak az exükkel, hiszen egy vagy akár több közös gyerek is összeköti őket. Ráadásul sok gyerek még évekkel a válás után is azzal fantáziál, hogy anya és apa egyszer újra megszereti egymást és úgy lesz minden, mint régen.

Ha két éve írtam volna ezt a posztot ugyanerről a témáról, rengeteg ötletem lett volna, hogy enyhítsünk azon a hiányérzeten, amely akkor alakul ki bennünk, ha nélkülöznünk kell az érintést, amely olyan alapvető emberi szükséglet.

Nézem az RTL Apatigris című sorozatának második évadát és erről eszembe jutott, hogy nem csak aktív szülők kavarognak a randioldalakon, hanem aktív nagyszülők is. Sőt, attól, hogy egyesek huszonévesen vállaltak gyereket, mások meg csak kései harmincasként vagy korai negyvenesként, simán előfordul, hogy ugyanabban a korosztályban az egyik partner még ovis gyerekekkel küszködik, a másik meg az unokáját sétáltatja babakocsiban.

"Sok helyen olvasni azt a férfipanaszt, hogy nem érti, miért megy tönkre a kapcsolat gyerekvállalás után? Nekem van egy elméletem, sajnos tapasztalatból született." 

Olvassátok el Bea levelét, mely új rovatunk első bejegyzése.

Nem tudom, ki hogy van vele, de kifejezetten szeretek régi filmeket újranézni. A régi tág fogalom, lassan az is özönvíz előttinek tűnik, ami 5 éve készült, mert annyira más világot éltünk. De ebben az esetben egy tizenöt éves romkomról van szó, a Holiday-ről, amelyben olyan sztárok játszottak, mint Cameron Diaz, Kate Winslet és Jude Law.

A szingli anyákkal foglalkoztunk már, úgy igazságos, hogy megnézzük a másik oldalt is: miért érdemes olyan férfiakkal ismerkedni, akik elváltak vagy özvegyek és részben vagy teljesen önállóan maguk nevelik a gyerekeiket. A szingli apák jó része egyébként maximum két hetenként látja a gyerekeit, de ez sokszor nem az ő hibájuk, szívesen vállalnának nagyobb részt a nevelésükből, és nyilván ők is jelen vannak ezen a „randipiacon”.

Hogyan is nevezzük az egyedülálló nőket, akik még gyerekeket is nevelnek? Lehetőleg maximum két szóban és úgy, hogy ne hangozzék hivatalosan? Az angolban valahogy frappánsabb a Single Mom, mint amire magyarul képesek vagyunk: az egyedülálló anya túl hosszú és hivatalos elnevezés, a leányanya nyilván elavult, szintén pejoratív, ráadásul nem tartoznak bele az elvált nők, szóval ezt sem használhatjuk. A szingli szónak meg még mindig kissé negatív a hangzása, bár remélem, az előző blogban azért tettünk ez ellen, és azok, akik olvasták az ottani cikkeket, kicsit másképp gondolkodnak már a fogalomról.

Többektől is hallottam, hogy szenvednek a házasságukban, de elválni mégsem akarnak, mert rettegnek az egyedülléttől. Az üres lakástól, amelybe rossz hazamenni. Mert nem vár senki. Ha egyszer eljutsz oda, hogy nem vár senki, mi lesz veled? Honnan fogod tudni, hogy ki vagy és lehet-e téged szeretni?