Ebben a blogban elsősorban olyan helyzetekről beszélünk, amelyek már válás vagy szakítás / szétköltözés után keletkeznek, de rengeteg esetben nincs ennyire éles váltás a még együtt vagyunk, illetve már nem vagyunk együtt szituációk között. Vannak, akik igazából már nincsenek együtt érzelmileg, szexuálisan, de ettől meg egy fedél alatt élnek és a külvilág szemében ők egy párt alkotnak, sőt, olykor a gyerekeik sem tudják, valójában mi zajlik a színfalak mögött.

A váláshoz vezető út és maga a válási folyamat is alaposan megviseli a gyerekeket, akik sokáig hajlamosak abban a hitben ringatni magukat, hogy a szülők még kibékülhetnek, főleg, ha az egyik szülő is ebben a hitben ringatja magát és ezáltal őket is. Hiába jelenti ki a másik fél határozottan, hogy erről szó sem lehet, ha nem figyelnek rá.

Juli exe úgy érezte még nem találta meg az igazit, hiába lett egy gyermek is a kapcsolatból. Lehet ezek után még bízni, hogy Juli talál valakit, akivel egy életre elköteleződhet?

A legtöbb ember élete kezdetén részesül egy olyan meghatározó alapélményben, amelyet utána egész életében hiába keres újra: ez pedig a feltétel nélküli szeretet, amely, ha egyáltalán tényleg létezőnek tekinthetünk, csak egész kicsi korunkban, magzatként, illetve csecsemőként élhetünk meg.

Sokunk megkönnyebbülésére elmúlt a vakáció és végre megint kezdődnek a munkás hétköznapok. Persze ez a tanév semmiképp nem ígérkezik szokványosnak: a sztrájkok és az esetleges fűtési szünetek lehetősége máris borzolja a kedélyeket. Ennek ellenére valahogy mégiscsak meg kell terveznünk a tanévet, és ha az exünk is részt vesz a közös gyerek(ek) életében, akkor érdemes ezt őt bevonva megtenni.

Nemrégiben írtam arról, milyen a tipikus válás utáni első kapcsolat. Jellemzően nagyon rövid, pár hónapos. De milyen érzés újra szakítani, mikor talán nem is olyan rég csináltunk végig egy sokkal komolyabb szakítási folyamatot? Vajon tanultunk a korábbi tapasztalatainkból és emiatt könnyebb, vagy csak újraéljük a traumáinkat?

Mit lehet tenni, ha az exnek fontosabb az új barátnője és annak gyerekei, mint a saját vérszerinti gyermeke?

Tegyük fel, randiztok már pár hónapja, voltatok párszor ebédelni, vacsorázni, múzeumban, kirándultatok, és már intim viszonyba is kerültetek egymással. Itt a nyár, és adódik a kérdés: legyen-e közös nyaralás? És ha igen (miért is ne?), akkor gyerekekkel, vagy nélkülük?

Nem élünk már egy fedél alatt, de nem szakíthatjuk meg a kapcsolatot végérvényesen, mert a gyerekeink örökre összekötnek minket... Lehet, hogy borzasztó sok okunk van haragudni és nagyon rossz emlékeket őrzünk az exünkkel kapcsolatban, és lehet, hogy inkább ő neheztel ránk... Attól még valahogyan kezelnünk kell a helyzetet legalább addig, amíg a gyerekeink nagykorúvá nem válnak... De legtöbbször később is.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy minimalizáljuk a konfliktusokat, és minél kevesebbet füstölögjünk magunkban, illetve szidjuk a másikat a gyerekek előtt?

Válás vagy szakítás után sokan hagynak fel egy ideig az ismerkedéssel... Mások azonnal belevetik magukat a sűrűjébe, bár érzelmileg valószínűleg nincsenek felkészülve arra, ami ott várja őket. Mivel nincs két egyforma ember, nem lehet tudni, kinek mi tesz igazán jót. Olykor nem árt egy kicsit kitombolni magunkat, még ha közben újabb sebeket szerzünk is. Csak legyünk rá felkészülve, hogy nem lesz egyszerű azokat sem feldolgozni.