Mit lehet tenni, ha az exnek fontosabb az új barátnője és annak gyerekei, mint a saját vérszerinti gyermeke?

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Ildi történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

"Kedves Blog!

Lehet, hogy nem ide passzol a történetem, de beküldöm, lesz, ami lesz.
Röviden, és hogy egyből a lényeggel kezdjem, az ex férjemnek lett egy barátnője év elején, akinek gyerekei is vannak. Ez a része nem zavar annyira, külön élünk, csináljon, amit akar. Viszont az bosszant, hogy azóta a közös gyerekünket igen hanyagolja. Korábban minden másnap kommunikáltak valahogy, eljött hetente hozzánk minimum két alkalommal. A gyereknek szüksége van rá, még ha csak egy fél órára jön át, az is számít. Korábban is voltak kapcsolatai, de valahogy a gyerekére is szánt időt. Nem tudom, hogy tényleg képes úgy fellángolni a szerelem nála, hogy elfelejti a kötelességeit? Nem 20 éves már.

Most azt érzem, hogy csak le akarja tudni a dolgot, eljön, nézi az óráját, beszél a gyerekkel, majd távozik. A Húsvéti szünetben elvitte a Városligetbe, bolyongtak 3 órát, majd hazahozta, aztán részéről ennyivel le volt tudva az a hét. Amikor beteg volt pár napig a gyerek, arra hivatkozott, hogy azért nem jön, mert úgysem tud tenni semmit. Mégis az apja. Fel se hívta. Talán egy kis idő múlva már a szülinapját is el fogja felejteni.
Szerintetek ez változhat, vagy meg kell várnom, míg a nő kiábrándul belőle és dobja. Mert így lesz, eddig is mindig így történt. Az új nőre és annak gyerekeire mindig van ideje. Lehet, hogy már nem tudja két helyen megosztani magát, és választani fog? Fontosabb más gyereke, mint a sajátja? Képes a saját gyerekét hanyagolni, hogy megfeleljen egy másik családnak? Értem én, hogy az ő korában (36) a társ fontos, és mi ugye már nem leszünk soha egy pár, de a felelősséget, kötelezettséget nem lehet elhanyagolni.
Most rám hárul az a feladat is, hogy mentegetem a gyerekünk előtt, hogy apu éppen miért nem ér rá, hol is van, de ugyanazt sem tudom mindig elsütni: most épp dolgozik, most biztos fáradt. Nem tudjuk, mikor jön. Majd megyünk strandra...lehet, hogy csak ketten."

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.