Juli exe úgy érezte még nem találta meg az igazit, hiába lett egy gyermek is a kapcsolatból. Lehet ezek után még bízni, hogy Juli talál valakit, akivel egy életre elköteleződhet?
Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.
Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Juli történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com
"Eddigi 37 évem alatt nőként már sok mindent megtapasztaltam, akár mások kapcsolatait szemlélve is okultam. Láttam élettársakat szétmenni, és az egészből a gyereket sajnáltam a legjobban, mert ha egyedülálló szülő neveli, úgy fogja érezni, a másik szülője lemondott róla.
Van annál is megalázóbb, amikor valakinek a párja kapuzárási pánikra, vagy hasonlóra hivatkozva, cserben hagy egy nőt a gyerekével: az, ha egy fiatalabb és csinosabb nőért hagynak el, vagy épp azért, mert még mindig az igazit keresik (az utóbbi eset az enyém, ugyanis így jártam).
És az a legfájóbb, hogy már egyáltalán nem ad hírt magáról, és így megerősíti bennem azt az érzést, hogy ő úgy van vele, hogy megszabadult végre valami súlyos kolonctól. Talán jobb is így, mintha évek múlva derült volna ki ez az igénye, és a gyerek mellett hajszolná a nőket. Mert egy 4-5 éves gyerek már felfogná, mi zajlik körülötte, mit csinál az anyja vagy az apja, hiába veszekednek suttogva. Vagy lepasszolják a nagyszülőkhöz, ha hosszabbra tervezik a vitát, de azt is meg fogja érezni a gyerek. Ma már az is nagy dolog, ha a két szülő legalább arra figyel, hogy amennyire lehet, ne a gyerek előtt cirkuszoljanak.
Szóval, így 40 felé tartva, és főleg egy gyerekkel, nem túl rózsásak a kilátásaim arra, hogy egy jó társat találjak. Én mindössze annyit kérek, amennyit nyújtok is, nem követelek senkitől erején felül többet. Ha nem tud elköteleződni velünk, mondja meg az elején.
Találkozgatok néha napján emberekkel, de nem szívesen mesélek nekik a volt páromról, hiszen nem lett jó vége, még ha érdeklődnek is a gyerek apja iránt. Nekem ez nem jó emlék, és szeretném végre lezárni a múltat és új kezdetet nyitni egy új ember mellett. Tudom, remény az mindig van - épp csak idő nincs."
Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.