Joci új párja egy egyedülálló anyuka, aki kicsit szabadosan neveli a gyerekét.

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Joci történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

Lassan egy éve vagyunk együtt a barátnőmmel. Ő velem egykorú, és van egy 13 éves fia. Nekem a leghosszabb kapcsolatom eddig két év volt, és gyermekkel rendelkezővel még nem volt dolgom. A probléma, hogy szóba került az összeköltözés, és több lehetőség is, de nagy vonalakban: vagy ők jönnének hozzám, vagy én hozzájuk. Nekem egyik se túl jó, számos okom van rá, amiktől most megkímélnélek titeket. Ők lakásban élnek, én kertes házban, ami nem feltétlenül gyerekbarát, mert alaposan rendbe kéne tenni, hogy egyedül eleresszük ott. A kert nagy és rozsdás vasak állnak ki a földből.

Állítása szerint kevés embert szeretett ennyire, mint engem. Én is úgy érzem, lenne közös jövőnk. Viszont azt már korábban is láttam, hogy nagyon erős szabadságigénye van, amit velem kíván kielégíteni. Sokáig megkímélte magát ettől. Ő a gyerek előtt elég vad életet élt. Csúnya ezt kijelenteni, de ő nem az az ideális anya típus. Beszéltem már vele erről, és – elkerülve a félreértéseket - nem felelőtlen, csak laza, imádja a gyerekét, de az egyáltalán nem tiszteli őt. Visszabeszél, vagy figyelmen kívül hagyja, amit mond. Volt, hogy nekem kellett rászólnom, és csak akkor engedelmeskedett.

A kérdésem, hogy nekem mennyi beleszólásom van a nevelési elveibe, illetve, ha valóban meglépnénk az összeköltözést, így vagy úgy, az megoldást jelentene, vagy csak a gondokat szaporítaná?

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.