Manapság szerencsére sokkal ritkábban maradnak egyedül az emberek a házastársuk elvesztése, mint válás miatt, de azért valószínűleg mindannyian ismerünk egy-két fiatal özvegyet kiskorú gyerekekkel. Korábban, amikor még sokkal rosszabb volt az egészségügy és egyik háború következett a másik után, az özvegység kifejezetten gyakori jelenségnek számított. Mindenképp gyakoribbnak, mint a válás, kevésbé keltett megütközést és az emberek természetesebben álltak hozzá.

Forrás: Max

Így volt ez a harmincas években is: ebben az időszakban játszódik a 2016-os Durrellék című sorozat, amely a népszerű természetmániás író, Gerald Durrell Korfun játszódó könyveinek adaptációja és melynek fókuszában Gerdaldnak és testvéreinek édesanyja, Louisa áll. Az anya a történet kezdetén végképp megelégeli Angliát és az ottani nyűglődést, és noha nincs szinte semmi pénze, négy gyerekével Korfura költözik.

A gyerekek közül ekkor három tulajdonképpen felnőtt: a legidősebb (a későbbi világhírű író, Lawrence Durrell) már kész férfi, de a középső fiú és az egyetlen lány kamaszok, Gerald pedig még rövidnadrágos gyerek.

Louisa kilenc éve özvegy és azóta gyászolja néhai férjét, de Korfun az első pillanattól kezdve körülzsongják a férfiak és ő egyre nyitottabb lesz a különböző udvarlókra. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy ezek az udvarlók szerepelnek-e az eredeti sztoriban, de nem is ez a lényeg, hanem azok a sorozatbéli kihívások, amelyekkel Louisa nap mint nap kénytelen szembenézni.

Miközben a legidősebb fiú folyamatosan azzal bosszantja az anyját, hogy próbál neki megfelelő szeretőt találni (pocsék ízléssel) és arról papol, milyen fontos a szex, a középső fiú hallani sem akar róla, hogy az anyja bárkivel is összejöjjön és túllépjen az apján, az egyetlen lány riválist lát a csinos anyában, akinek több sikere van a férfiak körében, mint neki, és csak a legkisebb gyerek nem foglalkozik a kérdéssel, mert őt inkább az állatok párzási szokásai érdeklik.

A sorozat sorra veszi a lehetséges buktatókat és az esélyeket.

Loiusa tényleg segítségre szorul: nem ismeri a nyelvet, szinte semmi pénze, a gyerekei sem nagyon akarnak segíteni, ha kezdettől fogva nem veszi a szárnyai alá a görög taxisofőr, Spiros, sokkal rosszabbul is járhatna. De persze az út nagyon kanyargós és tele van mulatságos epizódokkal.

Louisa először úgy érzi, hogy számára bezárult a szerelem, nincs értelme még gondolni se rá, de a tenger és a görög táj nem az a környezet, ahol ezt hosszabb távon el tudná hitetni magával. Mikor végre beleegyezik, hogy randizzon valakivel, egy részeges hajóskapitány karmai közé kerül, akit a felnőtt fia tukmált rá. Aztán megpróbál összebarátkozni egy helye svéd szomszéddal, akiről kiderül, hogy még életében nem volt nővel, és tulajdonképpen nem is a nőkhöz vonzódik.

Akad egy angol udvarlója is, akinek azonban a volt szeretője üldözi Lousiát, mert a görög asszony nem képes elviselni, hogy a szerinte „öreg” és cseppet sem vonzó angol hölgy elszerette tőle a férfit.

Látjuk, hogyan problémázik a saját nőieségén, hogyan kéri kölcsön a lánya egyetlen csinos ruháját, hogy legyen miben találkára menni, hogyan törik össze, mikor kiderül, hogy a férfi, akibe beleszeretett, nem szeretheti őt oly módon, ahogy neki arra szüksége lenne.

Noha majdnem száz évvel ezelőtt játszódik mindez, a körülmények nagyon különböznek a maiaktól, az érett korba lépő, gyerekeket egyedül nevelő, mindennel dacoló asszonyok problémái olyan sokat nem változtak. Igaz, Louisa sokkal több segítőkészségre talál, mint a mai nők, de ez részben abból is fakadhat, hogy a déli népek és még azok is, akik oda költözve idomulnak az ottani körülményekhez, nyitottabbak és befogadóbbak, mint az északabbra megszokott.

Ha valaki hasonló helyzetben van, mint Louisa, biztosan értékelni fogja a sorozatot: érdemes a gyerekekkel együtt nézni, mert rengeteg fontos, megbeszélendő kérdést felvetnek az epizódok és mindig könnyebb egy film kapcsán beszélgetni, mint csak úgy, a hétköznapi rohanásban.