Egyedülálló Szülők

Az elvált apa szindróma

2022. október 20. - SingleParent

Bármennyire is szeretnénk (vagy nem), elvált szülők esetében sem mindegy, hogy nőről vagy férfiről van-e szó, vagyis az elvált apákkal kapcsolatos sztereotípiák nagyrészt egészen másképp néznek ki, mint az anyákkal kapcsolatosak. A sztereotípiáknak persze általában van alapjuk, de ettől még egyáltalán nem illenek válogatás nélkül mindenkire, vagyis az érintettek számára sértő, ha ezek alapján alkotunk róluk véleményt.

divorcedad.jpg

Amerikai internetes oldalakon találkozni a Divorced Dad Syndrome nevezetű jelenséggel, ami tulajdonképpen a tipikus elvált apa sematikus leírásával egyenlő. Nézzük, miket szoktak írni az apákról, és vajon mennyire jellemzőek ezek a tévhitek a valóságban.

  1. Az apák rengeteget dolgoznak, és arra hivatkozva, hogy ezt a családjuk érdekében teszik, válás után is kevésbé érnek rá a gyerekeikre, mint az anyák.
  2. Az elvált anyáknak szokták ítélni a közös családi otthont, és persze ha nincs megosztott gyerekfelügyelet, a gyerekeket is, vagyis az anyák az exférjeik szerint jól járnak a válással. (Miközben a férfiak sokszor úgy érzik, hogy a lakás őket illetné meg, mert ők tettek többet a megvételébe vagy vettek részt az átalakításában.)

  3. Az apák szerint gyerekeknek nagyobb szükségük van anyjukra, mert már válás előtt is ő töltött velük sokkal több időt.

  4. Az apák nem tudnak mit kezdeni a lánygyermekekkel, mert nincsenek kellő tapasztalataik.

  5. Az apák gyengébb / alkalmatlanabb szülők.

  6. Az apáknak kellene gyerektartást fizetniük (mivel általában ők keresnek többet, ugyanakkor a gyerekek az anyával maradnak). Sokan viszont nem hajlandóak fizetni.

  7. Az elvált apák sokkal könnyebben találnak új asszonyt, mint amennyire az elvált anyák új partnert.
  8. Ha egy elvált férfi új családot alapít, elhanyagolja az előzőt.

  9. Az elvált férfiak házi cselédet keresnek maguknak, nem igazi partnert, mert képtelenek egyedül élni.

  10. Ha az elvált apa egyedül marad a gyerekeivel, mert az anya az egész családot ott hagyta, sokkal több szimpátiára és segítségre számíthat, mint egy ugyanilyen helyzetben lévő elvált anya.

 

A felsorolásban akadnak előítéletek, amelyeket az elvált apáknak tulajdonítanak, és olyanok is, amiket kívülállók terjesztenek róluk, illetve berögzült patriarchális szemléletet tükröznek. Az ténykérdés, hogy az apáktól elvárják, hogy sokat dolgozzanak, de ettől még nem igaz, hogy minden apa így is tesz: a sokat melózó exférjnél már csak az a rosszabb, aki annyira lusta, hogy egyáltalán nincs keresete, vagyis emiatt nem fizet tartásdíjat, vagy nevetséges összeget fizet.

Azon lehet vitatkozni, hogy a gyerekeknek az anyjukra van-e nagyobb szükségük, igazából nemtől függetlenül kell egy referenciaszemély, és történelmileg úgy alakult, hogy ez manapság az anya szokott lenni, főleg az olyan országokban, ahol a rendszer nem szorgalmazza, hogy a férfiak is bevonódjanak a hagyományosan nőkre osztott szerepekkel, illetve ahol társadalmi nyomás nehezedik az anyákra, hogy adják fel a munkájukat, és inkább koncentráljanak a család / háztartás kombóra.

Egyébként nem igaz, hogy az apák alkalmatlanabb szülők lennének, nem azok, csak, ha elhiszik önmagukról, hogy azok, illetve ha elhitetik velük. Ebben a nőknek is nagy a szerepe: míg a férfiak az élet más területen hajlamosak megkérdőjelezni a nők hozzáértését, addig a nők a férfiak mindennapi feladatokhoz való alkalmasságát firtatják: tény, hogy ebből a kölcsönös adok-kapokból nehéz kijönni, ha tulajdonképpen sok nő így vesz elégtételt mindenféle sérelemért, ami a férfiak részéről éri. A lenéző legyintés, a menjél arrébb, majd én megcsinálom hozzáállásból továbblendülni egy konstruktívabb forgatókönyv felé nagyon sok önismereti és családterápiás munkát igényelne, amire egyszerűen se kedv, se idő, se pénz...

A 7. pontról volt már szó máskor is: nagyobb masszívan tartja magát a hiedelem, hogy az elvált férfiaknak könnyebben megy a randizás, miközben ezzel párhuzamosan azt hitetik el a nők (sokszor önmagukkal), hogy elvált anyaként szinte semmi esélyük. És ezt a toxikus mesét generációról generációra adják tovább egymásnak: de ez nem a férfiak sara, ők ugyanis tapasztalataim szerint nagyon is nyitottak az elvált nők felé, talán még inkább, ha az illetőnek már van gyereke (de férfiban is van ilyen és olyan: aki még szeretne közös gyereket, annak valószínűleg nem az elvált anyák a célpontjai, bár semmit nem lehet kizárni.)

Nagyon kevés dolog mondható el általánosítva az összes elvált apáról, hiszen ez a csoport is rendkívül heterogén. Talán az az egy igaz rájuk, hogy túl vannak egy nagy csalódáson és megtépázta őket az élet, talán anyagilag is, de érzelmileg mindenképp. Ez azokra is igaz, akik maguk döntöttek a válás mellett, mert ez a döntés is meg kellett szülessen valahogy, de talán kevésbé sérül az, aki úgy érezheti, hogy ő döntött, mint az, aki a döntés elszenvedője volt. Még akkor is, ha esetleg nem kis szerepe volt abban, hogy az exfeleség eljutott ideáig.

Ha elvált apával ismerkedünk, a legjobb, amit tehetünk, hogy nem előre gyártott előítéletek alapján gondolunk róla dolgokat, még akkor sem, ha megvan a magunk tapasztalata a saját exünkről, illetve láttunk már pár rossz példát. Mindenki megérdemli, hogy nem sztereotípiák, hanem egyéni tulajdonságai alapján mérjük fel a jellemét. Jó esetben az érintett se abban tűnik ki, hogy nőkről szóló közhelyeket ismertet, vagy pont úgy viselkedik, mint egy tipikusnak gondolt elvált apa.

A bejegyzés trackback címe:

https://egyedulalloszulok.blog.hu/api/trackback/id/tr617958404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása