Mindannyian ismerünk híres párokat, akik többször is összejöttek, A leghíresebb ilyen házaspár talán a Liz Taylor és Richard Burton alkotta páros: ők kétszer álltak oltár elé, igaz, hogy a színésznő egyébként összesen nyolcszor ment férjhez, ami egy kicsit levon a dolog komolyságából... (Az első házasságuk 10 évig tartott, a második már csak két évig, szóval nem nevezhető túl sikeresnek.)
Az egyébként nem ritka, hogy szimpla szerelmespárok szakítás után újra összejönnek. Olyannyira nem szokatlan, hogy a Kansas-i Állami Egyetemén egy felmérése szerint egyenest a párok felével történik ez meg. De ahol már házasság is van a dologban, ott ez az arány lecsökken: a különköltőző, újra kibékülő párok aránya 10-15%, azoké azonban, akik végig is vitték a válópert, és ezt követően döntenek ismét úgy, hogy együtt folytatják, még sokkal kevesebben vannak (Dr. Nancy Kalish 1000 fős felméréséből az derült ki, hogy az összes szakító és újra összejövő pár közül csak 6% volt házas, elvált és újra házas.)
Az USA-ban elérhető válási statisztikák szerint egyébként a második házasságok nagyobb arányban jutnak el a válásig, mint az elsők (60-67%), a harmadik frigyeknek pedig 73%-a végződik a bíróságon. Erre persze az is magyarázat lehet, hogy aki már másodszor házasodik, az az első alkalomból tanulva nem gondolja, hogy ördögtől való lenne elválni, sőt, azt is valószínűsíti, hogy még van esélye harmadik embert találni. Sokan azért nem válnak el egyáltalán, mert nem hisznek abban, hogy esélyük lenne a randipiacon.
Az exükkel újraházasodók sikereiről nincsenek pontos adataink, de sejthető, hogy ugyanúgy 70% körüli azok aránya, akik végül mégis elválnak, mint a szimpla újraházasodók esetében.
Nincs tipikus forgatókönyv sem az ilyen esetekre, léteznek olyanok, akik csak pár hónapot, évet töltenek külön a válásuk után, és olyanok is, akik akár évtizedeket. Egyesek kapcsolatban maradnak, mások elvesztik egymást szem elől. Persze közös gyerekek esetén azért általában megmarad a kapcsolat, így könnyebb felvenni a fonalat.
A hamar újraházasodók között valószínűleg az a leggyakoribb ok, hogy igazából egyikük sem akarja a válást, de miután már megegyeztek abban, hogy végigviszik, nem mernek visszakozni, később pedig higgadtabban mégiscsak megbeszélik a dolgot. Nyilván vannak, akik hirtelen felindulásból válnak el, hűtlenség vagy egyéb problémák miatt, bár szeretik a másikat, de úgy érzik, megbocsáthatatlan, amit tett. Aztán mégis megbocsátanak. És nyilván léteznek olyanok is, akik csak azért válnak el, mert ez valamiféle legális szempontból előnyös (például a szocializmus idején egy házaspárnak csak egy lakása lehetett, így akik két lakásra tettek szert, elváltak, majd rendszerváltáskor újraházasodtak).
A hosszú idő után újra egymásra találók esetében egész más a helyzet: itt rengeteget alakulhatnak, fejlődhetnek az emberek. Például megtapasztalhatnak más kapcsolatokat, akár házasságot is, és ebből kiderülhet, hogy az első partnerük mégiscsak sokkal jobb volt, mint ahogy gondolták. Illetve változnak az igények és a prioritások, és ha véletlenül úgy alakul, hogy ezek a változások hasonlóan mennek végbe két emberben, akkor találkozhatnak valahol.
Olykor nagy problémák, betegségek, családi tragédiák hozzák össze az exeket, akik már eltávolodtak egymástól. Közös gyerek, más rokon, születés, esküvő, temetés, valami, amit muszáj elintézni... Baj esetén lehet, hogy ahhoz fordulunk, akit a legjobban ismerünk, vagy aki valaha a legközelebb állt hozzánk. Ha ilyenkor az illető mellettünk áll és érezzük, hogy igazán lehet rá számítani, aki felébredhetnek bennünk rég elfeledett romantikus érzések is akár. Vagy nem csak romantikusak.
Mindazonáltal nem túl gyakori, hogy két, váláson is átesett ember újra összeköti a sorsát. De ha jóban maradunk az exünkkel, és tulajdonképpen nincs ellene semmi kifogásunk, akkor egy megváltozott élethelyzetben lehet, hogy ismét más szemmel látjuk majd. Ki-ki önmaga tudja, hogy erre mennyi esély van. Azért felesleges illúziókban ne ringassuk magunkat.
