Mi az, ami a legtöbb online profilból hiányzik, pedig nagyon fontos lenne beleírni? Persze, első körben több információ önmagunkról, bár regényeket tényleg nem érdemes írni, mert alig valaki hajlandó olyan sokat elolvasni. Viszont arról írunk-e bármit is, hogy mire vagyunk kíváncsiak a potenciális társunkkal kapcsolatban? Ha erről is készítünk egy kis összefoglalót, akkor egyrészt megkönnyítjük a másik félnek, hogy legyen miről írnia (sokaknak esik nehezére ez a feladat), másrészt azt a jó érzést keltjük az illetőben, hogy kíváncsiak vagyunk rá.

Van ugyanis egy igen különös jelenség: az emberek nagy része azt hiszi, hogy őt nehéz kiismerni, mert sokkal komplexebb, mint bárki más, de neki elég csak pár dolgot tudnia a másikról, már tisztában is van azzal, kivel van dolga. Sokszor mindössze attól, hogy emlékeztetjük valakire, máris elutasít, vagy bizonyos, nagyon általános paraméterek alapján ítél meg, noha pont ezek a paraméterek talán megtévesztők. Csak borzasztó nehéz eldönteni, hogy ki az a néhány ember, akire érdemes több időt szánni: ha eleve kérdésekkel könnyítjük meg a lehetséges társak feladatát, könnyebben fognak kezdeményezni és érdekesebb, egyedibb bemutatkozást írnak majd.

A valóságban hajlamosak vagyunk nem igazán odafigyelni a körülöttünk lévőkre, sőt, ha valakiről elkönyveltük, hogy ismerjük, még kevésbé vagyunk rá kíváncsiak. Pedig lehet, hogy rengeteg dolgot nem tudunk róla. A társkeresésnél azonban végtelen sok információra van szükségünk, hogy eldöntsük, szeretnénk-e valakit beengedni az életünkbe, annak legintimebb szférájába. Ha csak a felszínen maradunk, ha nem vagyunk hajlandóak mélyebb vizekre evezni, akkor nem lesz esélyünk valódi kapcsolódásra. Viszont, ha csak saját magunkról mesélünk és nem érzékeltetjük a másikkal, hogy igazán kíváncsiak vagyunk rá, akkor hamar el fog menni a kedve.

Ami igazán meg tud fogni egy partnert, az az, ha úgy érzi, hogy mélységében ismerni akarjuk őt, hogy valóban látni akarjuk a jellemét, a személyiségét, annak komplexitását.

Hogy meg akarjuk érteni, milyen most és hogyan lett ilyen. Nincs lelombozóbb, mint egy olyan ismerkedés, ahol az egyik fél mesélni kezd és a másik ráförmed, hogy erre ő nem kíváncsi. Vagy ha azt érezzük, hogy a másik ember egyszerűen nem akar megnyílni, általánosságokba kapaszkodik, csupa felszínes dolgot ír vagy mond…

A társkeresés ugyanakkor nem csak azt az élményt tudja adni, hogy valaki végre igazán mélyen meg akar ismerni minket, hanem azt is, hogy a folyamat során mi magunk is változunk. Egyszerre szeretnénk, ha elfogadnának olyannak, amilyenek vagyunk, de saját magunk legjobb verzióját is nyújthatnánk. Ez a kettősség még ahhoz is vezethet, hogy az új partner olyasmiket hoz ki belőlünk, aminek a létezéséről eddig sejtelmünk sem volt. Ha elindulunk a szerelemhez vezető úton (vagy akár csak egy mélyebb kötődés irányába), az mindenképpen alakítani fog bennünket.

Lehet arra törekedni, hogy a felszínen lebegjünk és mindenki visszautasítsunk, akkor mélyebbre ásna, de mire lenne ez jó?

Sokan eleve defenzívából indítanak, mintha már a nulladik pillanatban védekezni akarnának bárki ellen, aki a titkaikra kíváncsi, miközben a leghőbb vágyuk, hogy úgy érezzék: elfogadják és szeretik őket. De mély ismeret nélkül nem lehetséges szeretet. Az elfogadás is csak felszínes módon.

Nyilván nem arról van szó, hogy válogatás nélkül bárki jelentkezővel osszuk meg féltett titkainkat. De valahol nyitnunk kell. Óvatosan, tapogatózva, nem elsietve semmit, de kénytelenek leszünk kockáztatni, ha valódi kapcsolódásra vágyunk.

Emlékezzünk vissza, milyen volt megismerni azt embert, akitől mára elváltunk. Lehet, hogy a múlt ködébe vész már, de valószínűleg akkor is az fogott meg, hogy mennyire érdeklődött irántunk, mennyire izgatta minden, ami velünk kapcsolatos és milyen lebegő érzés volt a figyelmében lubickolni. Egy valódban működő párkapcsolatban ez elengedhetetlen. Ennek az alapjait érdemes megteremteni az online ismerkedés esetén is.