Ki ne hallott volna már sommás ítéleteket a szinglikről? Főleg, ha nők, mert a szingli férfiaknak valahogy nincs olyan rossz hírük... De ha az egyedül álló nő ráadásul még anya is, akkor aztán a legvadabb előítéletekbe futhat bele. Noha a társadalom sokat változott azóta, hogy leányanyának vagy elvált nőnek lenni szégyen volt, az elvárt norma még mindig a két szülős modell. Vagyis túl sokszor találkozunk a következő tévhitekkel.
- A szingli anya soha nem tud olyan érzelmi biztonságot nyújtani a gyerekeinek, mint egy szülőpár
Sokan hiszik azt, hogy a gyerekeknek mindkét szülői minta kell ahhoz, hogy egészségesen fejlődjenek. De erre nincsenek bizonyítékok. Persze, egy ideális világban tényleg mindenki együtt élhetne az apjával és az anyjával, akik még jóban is lennének és vele is rengeteget foglalkoznának, helyesen szeretnék, hibátlanul nevelnék, és így tovább.
Az ideális világ azonban nem létezik. Rengeteg olyan kétszülős család van, ahol valamelyik szülő egyáltalán nem törődik a gyerekkel, vagy esetleg még bántalmazza is. Ahol elhidegültek, de a gyerekek kedvéért együtt maradnak és mindenki rosszul érzi magát. Ahol az apa mindig távol van és csak pénzautomataként működik... Vagy éppen a kocsmában múlatja az időt, más káros szenvedélynek hódol.
Semmi sem garantálja, hogy két ember több érzelmi biztonságot nyújt, mint egy...
- A szingli anya képtelen gondoskodni magáról és a gyerekéről, ezért eltartót keres
Nem mondom, hogy ilyen nem létezik, de biztosan nem általános. Egyrészt sok szingli anya van, aki kap rendes tartásdíjat a gyerekei apjától. Másrészt bőven akadnak olyanok, akik eleget keresnek ahhoz, hogy biztosítsák a gyerekeiknek az anyagi hátteret. Ismét másoknak ugyan nincs sok pénzük, de tettre készek, szorgalmasak és az ún. hagyományos férfimunkákat is megtanulják, mert nem szeretnének senkire rászorulni. Nem egy ilyen szingli anyát ismerek, minden elismerésem az övék. Általában talpraesettebbek, mint azok a nők, akik mellett ott egy segítőkész férj. Ráadásul baromi büszkék is arra, hogy önállóan mennyi mindent meg tudnak oldani.
- A szingli anyának kevesebb ideje van a gyerekére, mint a házasnak
Elképzelhető ez is, meg az ellenkezője is. Az egyedülálló anya sokszor tudatosabban odafigyel a gyereke igényeire és intenzívebben vele tud lenni, hiszen nem delegálhatja a feladatot másra. A férjes asszonynak ráadásul rengeteg olyan dolga lehet, amit a férje miatt kell elvégeznie (főleg az olyan háztartásokban, amelyekben elvárják, hogy az asszony kiszolgálja a férjét), míg az elváltnak vagy egyedülállónak több ideje marad a gyerekre.
- A házas nők lesajnálják a szingli anyákat
Ezzel konkrétan soha nem találkoztam élesben, bár biztos van, aki így érez. De egy 2007-es amerikai felmérés szerint sok férjes nő gondolja, hogy bizonyos tekintetben a szingli anyáknak könnyebb a dolguk: 76% szerint jó, hogy nem kell a férjjel gyereknevelés kapcsán veszekedni, majdnem mindent eldönthetnek egyedül (ezt csak alá tudom írni, sokkal nyugisabb az életem a válásom óta), 69% pozitívumnak tartja, hogy nem kell energiát fektetni a házasság javítgatásába, 30% meg azt emelte ki, hogy nincsenek anyósok. Bár az utóbbi nem biztos, hiszen attól, hogy valaki nem ment férjhez vagy elvált, megözvegyült, a gyereke apjának szüleivel még tarthatja a kapcsolatot.
- Állítólag elterjedt tévhit, hogy a szingli anyák könnyen kaphatók
Nyilván itt is ugyanannyira jelen vannak a szexuálisan felszabadultabb nők, mint bármely más csoportban, és ugyanúgy akadnak olyanok is, akik sokkal nehezebben oldódnak fel. Aki ez alapján próbálna kalandozni, szerintem nem sokra menne.
- Túl bonyolult feladat velük randizni
Persze, van, akivel bonyolult. De néha úgy tűnik, hogy legbonyolultabb a gyermektelen szinglikkel, akik valahogy sose érnek rá. Rengeteg függ attól, hogy a szingli anyának mi a munkája, van-e segítsége, a gyerek apja vagy a nagyszülők elviszik-e rendszeresen a gyereket, ő maga milyen networköt épített ki barátnőkből, játszótéri ismeretségekből, mennyire elszánt és motivált arra, hogy randizzon.
Ha valaki nagyon akarja, meg fogja oldani. Találékonynak és rugalmasnak kell lenni. Lehet, hogy szokatlan időkben találkozhatunk, lehet, hogy kicsit fáradtak leszünk... De ha mindketten akarjuk a dolgot, találunk megoldást.
- A szingli anya hibája, hogy nincs férje
Ez az egyik legpofátlanabb tévhit. Egyrészt senkinek nem hibája, ha egyedülálló. Lehet, hogy ezt választotta, lehet, hogy így alakult. De akár volt férje és elvált, akár nem is ment férjhez, teljesen mindegy, teljes értékű ember és méltatlan dolog bármiért is hibáztatni.
A legtöbb szakítás két emberen múlik, az meg, ha valaki inkább kilép egy rossz kapcsolatból, minthogy benne maradjon és tovább kínozza önmagát meg a többieket, inkább dicséretre méltó, mint kritizálandó. (És aki megözvegyült, azt az ilyen ítélkezés még extrémebb módon bánthatja.)
- A szingli anya szupernő
Noha olykor úgy tűnik, tényleg az, ne essünk túlzásokba. Főleg azért ne, mert ha kikiáltjuk mindenhatónak, akkor nem fogjuk észrevenni, ha elfáradt, kiborult, segítségre lenne szüksége. Ugyanolyan ember, mint bárki más... Valószínűleg jó problémamegoldó, optimális esetben korán befogja a gyerekeit, mert nincs más választása és delegálja a feladatokat. (Mások ezért is megítélik, mert önállóságra szoktatja őket...) Mindenesetre szuper ereje senkinek nincs. Úgyhogy ne misztifikáljuk a dolgokat. Csak becsüljük meg a szingli anyákat ugyanúgy, mint mindenki mást.
