Egyedülálló Szülők

Társkeresés egészen kicsi, illetve nagyobb gyerekkel megspékelve

2021. július 29. - SingleParent

Aki már randizott kisgyerekes ként és utána kipróbálja mindezt kamaszokkal a háztartásban, elég hamar rájön, hogy a feladat egyik esetben sem egyszerű, és nehéz megmondani, melyik élethelyzet nehezebb.

hazassag_kell_02.jpg

Ha kisgyerekes szülőként van segítségünk akár volt partner, akár szülők, nagyszülők jóvoltából, akkor lehet, hogy nincs is olyan nagyon nehéz dolgunk, hiszen ebben a korban a gyerekek még könnyen alkalmazkodnak új ismerősökhöz és örülnek, ha anya/apa barátait bemutatják nekik. Ez főleg akkor működőképes, ha azért a gyerekeink legkisebbje is elmúlt már két éves és nem vagyunk túlságosan leharcoltak.

Amennyiben nincs családi háttér: a volt partner felszívódott, nem hajlandó együttműködni, vagy még abban él, hogy vissza fog minden rendeződni, és az exnek nincs joga randizni, akkor keservesen nehézzé válik az egész történet. Hiszen mindig kell valaki, akiben megbízunk annyira, hogy nála hagyhatjuk a gyereket, mégpedig úgy, hogy találka közben ne legyünk frászban és ne legyen lelkifurdalásunk, amiért végre magunkra is gondolunk és próbálunk felnőtt nőként/férfiként élni.

Ilyen élethelyzetben az, ha a randipartner hasonló gondokkal küzd, lehet könnyebbség, mert megért bennünket, de az is lehet, hogy mindketten annyi akadállyal vagyunk kénytelenek megküzdeni, hogy nem jut időnk és energiánk egymásra.

Minél nagyobb a gyerek, annál kevésbé lesz problémamentes az új partner bemutatása, hiszen eddigre a gyerekben kialakultak elvárások és sokkal jobban kötődhet a másik szülőhöz, tekintheti árulásnak, ha az egyik szülő randizni kezd. (Főleg, ha ezt csak az egyik teszi, míg a másik visszafogja magát vagy csak nem számol be róla.)

Ilyenkor nagyon nem mindegy, mennyit árulunk el magáról a tényről, hogy keresgélünk. Ha sokáig húzódik a keresés és sok partnerrel próbálkozunk, sok csalódás ér, akkor azt nem kéne ráönteni a gyerekre. Talán még azt sem feltétlen kell tudnia, hogy hová megyünk délutánonként, esténként. Elég, ha egy már kipróbált, szilárdnak tűnő kapcsolatot vallunk be, mert nem csak mi reménykedünk minden alkalommal, hanem adott esetben (kamaszkor előtti gyerekek főleg) az anya-apa reménykedését is magukra veszik. És még az is lehet, hogy kudarc esetén önmagukat okolják.

A kiskamaszok már másképp állnak hozzá: itt például felütheti a fejét a féltékenység, illetve az extrém kritikus hozzáállás. Főleg az azonos nemű gyerekek hajlamosak féltékenyek lenni a szülőre, aki nem velük tölti az összes szabadidejét, hanem ki tudja, milyen barátokkal találkozik.

Még később a nagykamasz már cikinek érezheti, hogy a szülője még olyasmikkel foglalkozik, amikhez szerinte vén és elhasznált. Hiszen a randizás, a szerelem a fiatalság privilégiuma (szerinte), milyen vállalhatatlan, ha apa/anya viselkedik úgy, mint egy kamasz, mondjuk szerelmes lesz vagy neadjisten szexel...

Az ilyen korú gyerekek egy része hajlamos számon kérni a szülőn, hogy mikor hova megy vagy pikírt megjegyzéseket tenni... Lányok lesajnálhatják az anyjukat a kinézete miatt, fiúk abban a hitben akarnak élni, hogy az anyjuk életében kétszer feküdt le és csakis az apjukkal: gyereknemzés céljából.

Ne akarjuk megúszni a témát: közös filmnézéssel például elég jól körül lehet járni, hogy milyen helyzetekbe kerülhetnek szülők és azt hogyan kezelhetik a gyerekek. Ha nem élesben, hanem valamilyen közösen ismert sztorin keresztül beszélgetünk ilyesmiről, akkor ők is fogadókészebbek.

Külön kategória az immár felnőtt szerepben tetszelgő gyerek, aki a szülő kompetenciáját kérdőjelezi meg, illetve félti a lehetséges csalóktól vagy aranyásóktól. Olykor megalapozottan, máskor teljesen légből kapottan... Mindenesetre ezeket a helyzeteket is nagyon nehéz kezelni.

Még elsősorban kisebb korban szembesülhetünk azzal, hogy az elvált partner a gyerekeket használja fegyverként az újrakezdés megakadályozása érdekében: mondjuk nem hajlandó úgy találkozni a gyerekeivel, hogy a volt partner nincs jelen. Így a saját önállóságunkért talán a gyerekeink fizetnek meg (bár ilyen zsarolásnak soha nem érdemes engedni).

Sokan mérgezik a gyerekeket a másik szülő pocskondiázásával, mások viszont pont fordítva: még azokat a hibáit is örökké mentegetik, amelyeket nem kellene.

Dönthetünk úgy is, hogy a válás utáni randizást cakk und pakk a gyerek elől eltitkolva folytatjuk, és később sem mutatjuk be a lehetséges új partnereket, nem tesszük őket a mindennapjaink részévé. De itt is megvan annak a veszélye, hogy lebukunk és a gyerek hazugsággal fog vádolni, mert azt gondolja, hogy kötelességünk lenne mindenről beszámolni. (Ami persze nem igaz...)

Nincsenek biztos receptek és egyszerű helyzetek: ha úgy döntünk, hogy a randizást integráljuk az életünkbe és akár új házasság, ill. új család reményében csináljuk, akkor még bonyolultabbá válik a képlet. A fontos az, hogy mindig gondoljuk át, melyik döntésünk milyen hatással lehet a gyerekre és ha kérdései vannak, azokat ne hagyjuk megválaszolatlanul. De mindig a korának és érettségének megfelelően magyarázzuk el az aktuális helyzetet. Az új partnert pedig inkább később, mint túl korán mutassuk be.

A bejegyzés trackback címe:

https://egyedulalloszulok.blog.hu/api/trackback/id/tr5616642080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

frikazojd · http://kocs.ma 2021.07.30. 19:40:21

"Társkeresés egészen kicsi, illetve nagyobb gyerekkel megspékelve" - a legjobb tanács inggyen: NE.

Motorogre 2021.07.30. 23:07:51

Nincs ezzel semmi probléma, számos családot ismerek ahol mindkét szülőnek vannak gyermekei előző házasságból, s nincs gond. Persze a szülők bölcsességén múlik, egyenlő elbánás és bölcs szeretet . Nomeg a partnerrel kapcsolatos (ideiglenes) gondokat nem a gyerekén kell megtorolni, levezetni .
Pedagógiailag igen nehéz, hamar megkapja a szülő hogy "Nem vagy az anyám".. (vagy apám), főleg a kamaszkor igényel a szülőktől fokozott toleranciát és türelmet. De semmi nem ok arra, hogy elengedjük a gyeplőt.

A párkeresésénél nem szabad a gyerek előtt titkolózni, persze kellő időben és mindig a kellő szinten kell őt (őket) tájékoztatni - hogy majd el tudja fogadni az új apukát, anyukát.
Sok sikert !!

Real_Time 2021.07.31. 08:03:07

Egy nővel önmagában is csak a nyűg van (legalábbis ennyit sikerült mostanra elérniük a piacon), nem hogy még utánfutóval együtt.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2021.07.31. 08:37:18

Te! Az én gyerekem, meg a te gyereked, veri a gyerekünket!
süti beállítások módosítása