Talán a Valentin-nap után/ mellett a húsvét okozhatja egy új kapcsolatban a legnagyobb gondokat, de míg az első esetben nem lép be a vallás mint szempont, úgy a másodikban ennek is jut szerep, sőt, annak is, ki honnan származik és ott milyenek a szokások. Az ünnepek „összefésülése” mindig nehéz egy új kapcsolatban, főleg, ha még gyerekek és volt partnerek is érintettek, a származási családról már nem is beszélve.

A dolog már ott kezdődik, hogy a vallásos embereknek már a nagyböjt idején be kell(ene) tartaniuk bizonyos szabályokat. Ezek vonatkozhatnak az étkezésre (a húsevés tilalma péntekenként), de manapság életmódbeli korlátozásokat is magukra vállalhatnak, az a lényeg, hogy megfosszák magukat valamitől, amit szeretnek. Van, aki nem néz tévét, nem internetezik vagy nem hallgat zenét. Ezen önmagukra vállalt korlátozások egy része befolyásolhatja a partnerkapcsolatot is, ha például a találkozások ritkulnak vagy az lesz más, ami a randikon történik…

Hozzá jön, hogy a hétvégi programokat a misére vagy istentiszteletre tekintettel kell alakítani, és a húsvéti ünnepkör különösen sok vallásos eseménnyel jár, amelyeket mondjuk egy ateista esetleg nehezen tolerál. Főleg akkor tud ez konfliktushoz vezetni, ha valamelyik fél a másik gyerekeit is győzködni kezdi a saját meggyőződéséről: vagy arról, hogy a vallás merő babona, vagy az ellenkezőjéről. A legjobb, ha abszolút nem szólunk bele a másik ember hitébe (amennyiben az nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek már tényleg tolerálhatatlanok, mint például az egészségügyi ellátás megtagadása…)

Legalább ilyen megosztottság létezik a húsvét hétfő ünneplése kapcsán is. A gyerekkoromban még a fővárosban is az volt a szokás, hogy férfiak és fiúk csoportjai járták a várost és mindenhová becsöngettek, ahol ismerős nő vagy lány lakott: elvárt volt, hogy őket a családok vendégül lássák, alholollal kínálják és piros tojással vagy pénzzel jutalmazzák a locsolásért cserébe… Az én időmben már alapvetően pénzt vártak és ha nem azt kaptak, akár durvulhattak is. Ha jól érzékelem, manapság a húsvéti locsolkodás kevésbé városi műfaj, de családon belül még sokan csinálják ma is…

Nos, ha az új pár esetében az egyik fél a locsolkodós tradíciót képviseli, a másik fél pedig ezt a háta közepére sem kívánja, abból elég kellemetlen helyzetek alakulhatnak ki. Ha a férfi locsolkodna, de a nő nem akarja, azon a férfi sértődik meg, ha a nő szeretné, ha meglocsolnák, de a férfi ettől ódzkodik, akkor a nő fog megorrolni a partnerére. De ha ők ketten még el is tudják intézni egymás között, hogy mi legyen, akkor is ott van a tágabb család. Ahol vagy elvárás a hétfői program, vagy abból lesz a probléma, hogy valaki ezt egyáltalán felveti.

És arról még nem is beszéltünk, hogy bizonyos helyeken nem is a polgáriasult pacsulival locsolás a szokás, hanem az eredeti, hidegvizes verzió. Ott még akár az is felmerülhet a nők részéről, hogy ennek milyen egészségügyi kockázatai vannak vagy mennyire tekinthető zaklatásnak ennek a szokásnak a forszírozása (nem ez az egyetlen népszokás, amely mai szemmel nézve minimum problémás: a busójárás még nagyobb vita tárgya lehetne).

Újabb frontot nyithatunk húsvéti viták terén az élő nyúl ajándékozása és későbbi gondozása (vagy éppen elfogyasztása) témakörében. Állatvédők abszolút ellenzik, hogy élő állatot ajándékozzunk gyerekeknek, főleg, ha a szülő ezzel nem ért egyet, illetve nem biztosított a jószág megfelelő gondozása. Korábban rengeteg nyuszit kínáltak a húsvétot megelőzően, sőt, kiscsibét is, ha jól emlékszem, de városi környezetben ezek az állatok nem mindig tarthatóak megfelelő módon és a gyerek számára traumatikus élmény lehet, ha egy kedvtelésből kapott állatot később a fazékban lát viszont.

A legjobb tehát, ha ezeket a kérdéseket előre átbeszéljük és semmiképpen nem lepjük meg a partnert (és gyerekeit) olyasmivel, amivel nem tudnak mit kezdeni, bármennyire is meg vagyunk győződve arról, hogy a mi ünneplési szokásaink az igaziak.

Semmit ne erőltessünk, ne jelentsünk ki kategorikusan, inkább kérdezzünk, érdeklődjünk a partner nézőpontja iránt és ha nagyon más, mint a miénk, legyünk toleránsak. Lehet békében úgy rendezni az ünnepeket, hogy senki se sértődjön meg vagy csak minimálisan, ha mindenki számára a másik iránti tisztelet és szeretet a mérvadó, nem az, hogy domináljon a kapcsolatban. Főleg a partner gyereknevelési elveivel legyünk óvatosak, csak nagyon óvatosan közelítsünk ehhez a kérdéshez.

Szép húsvétot mindenkinek, aki ünnepli!