Lola egy 41 éves elvált anyuka, akire újra rátalált a szenvedély egy 26 éves biztonsági őr személyében. Hova vezethet ez?

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Lola történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

41 éves nő vagyok, egy kamasz gyerekkel. Sokáig azt hittem, hogy életem izgalmasabb része már lezárult, és nem vár rám már semmi borzongató, vagy romantikus. Hozzá tartozik, hogy nem is kerestem ilyen helyzeteket. Viszont nem rég a munkahelyemen elindult valami. Leírni is szégyellem, meg valahol nevetséges is, ... van egy 26 éves biztonsági őr, akivel mindig viccelődünk és húzzuk egymást. Még erotikus jellegű „tréfás megjegyzések” is elhangzottak, de nem vettem komolyan. Ugye, a korkülönbségre nem is kell felhívnom most senki figyelmét...
Ha kedves egy pasi, az nem ok nélküli, a legtöbb esetben akar valamit a nőtől. Mondhatnám, hogy csak figyelmességből kapok tőle néha apró kedvességeket, ami nem feltétlenül dolga egyetlen biztonsági őrnek se... De találkozni akart, randizni, munkahelyen kívül. És ennél világosabb már nem lehet a szándéka. Végül is, miért ne, hiszen nem kollégák vagyunk, csak egy helyen dolgozunk.

Még csak egy ilyen randink volt, és ő elindított bennem valamit, amiről azt hittem, már sosem fogom többé érezni. Viszont a korkülönbség az sosem fog csökkenni, ami őt nyilván nem zavarja, de én meg azt nem tudom, hogy őt fel tudnám-e vállalni? Vagy ő engem.

Beszéltünk sok mindenről. Ő elfogadna engem, és a gyerekem is, ami nálam már egy akkora jó pont, hogy le se tudom írni. Szóval, nem történt még köztünk semmi olyan nagyon visszavonhatatlan, de az a kérdés, hogy hagyjam-e történni a dolgokat, sodródjak, mint egy tini... vagy építsem le még jelenlegi fázisában ezt az egészet? Meg az is motoszkál még bennem, hogy őt csak a kíváncsiság hajtja, hogy milyen lehet egy nála érettebb nővel, kipróbálja és részéről ennyi. Addig is kedves. Persze ennek jeleit még nem tapasztalom, gáláns és lehengerlő velem, és ami nálam szintén fontos szempont, hasonló a humorunk is. Esélyt adni, vagy eldobni?

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre