Rengeteg gyerek álma, hogy saját háziállata legyen, és rengeteg szülő tiltakozik ez ellen kategorikusan. Igaz, mások természetesnek tartják, hogy kutyával, macskával, hörcsöggel, tengerimalaccal, nyúllal vagy éppen teknőssel osztják meg az otthonukat. De milyen előnyök származhatnak abból, ha egy egyszülős családban van háziállatunk, illetve válás után veszünk /fogadunk örökbe állatot?
Noha most karácsony közeleg, a háziállatot nem tartom ajándéknak és arra senkit nem biztatnék, hogy ilyen megfontolásból vigyen haza egy kiskutyát vagy kiscicát. Csakis akkor fogadjunk be állatot, ha készen állunk arra, hogy kitartunk mellette, gondoskodni fogunk róla, szeretni fogjuk. Ez minden esetben igaz, de egy olyan család esetében, amelyben már volt traumatikus változás, elszakadás az egyik szülőtől például, az az élmény, hogy egy állatot elhagyunk, mert már a terhünkre van, nem tudunk róla gondoskodni, egy gyerek számára a lehető legnegatívabb üzenet.
De nézzük, mi minden kaphatunk egy házi kedvenctől, amit egyetlen emberi lénytől sem? Nyilván itt elsősorban olyan állatokra gondolok, amelyek valamilyen szinten képesek kimutatni az érzelmeiket, amelyekkel valódi kommunikáció jön létre. Nekem elsősorban kutyákkal van tapasztalatom, tehát belőlük indulok ki.
- Az érzés, hogy gondoskodunk valamilyen élőlényről, felelősségteljesebbé tesz és kevésbé érezzük magunkat magányosnak
Minden háziállatnak szüksége van gondoskodásra, odafigyelésre. Ez persze plusz fáradozással jár és tekinthetnénk energia- időrabló dolognak is, de tény, hogy főleg a magányos, szorongó ember számára ajándék, ha gondoskodhat egy élőlényről, ha hasznosnak érezheti magát, ha biztonságos közegben élheti meg, hogy szükség van rá.
Az a gyerek, aki tudja, milyen gondoskodni egy élőlényről, empatikusabb, segítőkészebb, magabiztosabb, nyugodtabb lesz. Ez persze nem megy egyik pillanatról a másikra, hosszú folyamat és az elején a szülőnek jelent plusz feladatokat.
- Az állatok olyannak fogadnak el, amilyenek vagyunk, nem ítélkeznek
Az egyszülős családban is ugyanúgy vannak konfliktusok, mint bármely más családban, és olykor úgy érezhetjük, hogy a gyerekünk ítélkezik felettünk, amiért nem tudunk számára „teljes” családot biztosítani (előfordul, hogy ezt szóvá is teszik).
De ő is érezheti magát furcsának, átlagtól eltérőnek vagy akár gondolhatja, hogy mások szemében kevesebb, mert az apukája /anyukája messze él vagy nem dicsekedhet el azzal, hogy hová vitte el kirándulni. A házi kedvenc felől mindig biztos lehet: ő feltétel nélkül szereti és mindig jelen van, nem akad fontosabb dolga valahol másutt.
- A gyereknek nem mi vagyunk az egyetlen játszótársa, társasága
Főleg akkor nehéz egyedülálló szülőként, ha egykét nevelünk vagy a testvérek nehezen jönnek ki egymással. De mivel millió más dolgunk is van azon túl, hogy a gyerekeinkkel foglalkozzunk, ők sokszor érezhetik úgy, hogy nincs kihez szólniuk, nincs kivel játszaniuk. Egy kutyának, macskának, nyuszinak is el lehet mondani a bánatunkat, még ha válaszolni nem is fog, figyelmesen meghallgat és közben nem nyomogatja a telefonját.
Ugyanakkor az egyke azt is megtapasztalja, milyen, ha osztoznia kell a figyelmünkön egy másik élőlénnyel: emiatt persze berzenkedni fog, de kialakul benne az a tudat, hogy nem ő a világ közepe és ez így van jól.
- Kutyasétáltatáskor lehet a legjobbakat beszélgetni és feltöltődni
Ez kifejezetten a kutyákkal kapcsolatos, hiszen ha nem kertes házban lakunk, akkor őket muszáj naponta többször kivinni sétálni. Ez egyrészt nagyszerű idegnyugtató általában, friss levegőt szívunk, mozgunk, másrészt pedig lehetőséget teremt a gyerekkel való beszélgetésre. Ha éppen nincs otthon, mert a másik szülőnél van, akkor pedig rákényszerít minket arra, hogy kimozduljunk, feltöltődjünk. Minden esti séta után úgy érzem, hogy frissebb, kisimultabb vagyok. Ha a kutya éppen nincs nálunk, mert nyaralni készülünk, annyira hiányzik a séta, hogy nélküle is lemegyek.
- Könnyebben teremthetünk kapcsolatot másokkal
Megint csak elsősorban a kutyatulajdonosok élménye, hogy az állaton keresztül sok ismeretséget lehet kötni, ezekből olykor barátság vagy akár szerelem is alakulhat. Nagyobb gyerekek egyedül is sétáltathatják a kutyát. De akár egy állatorvosnál tett látogatás is alkalom arra, hogy elbeszélgessünk más gazdákkal.
- Megtanuljuk kezelni a veszteséget
Természetesen nem arra gondolok, hogy mi hagyjuk cserben az állatot. De a gyász sajnos elkerülhetetlen a háziállatok esetében, mivel jóval rövidebb ideig élnek (a teknőst kivéve), mint az ember. Bármennyire is szomorú, azt is meg kell tanulnunk, hogy számítsunk a veszteségre és túl tudjuk élni, ha megtörténik.
Tisztában vagyok vele, hogy sokan gondolják úgy: nekik se idejük, se energiájuk egy saját állatra, az állat csak szenvedne velük, mert nem tudnának róla megfelelően gondoskodni. Aki így érez, az tényleg jobb, ha nem vállalja. De annyi biztos, hogy a gyerekeknek nagyot jót tesz az állatok közelsége és rengeteget tanulnak tőlük.
