Mit lehet tenni, ha a gyermek nem fogadja el az édesanya új párját? Judit egyelőre nem tudta eldönteni, hogy vajon kisfia másokkal is ellenséges lenne, vagy csak több idő kell neki, hogy megszokja az lehetséges pótpapát.

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Judit történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

"Szerintetek van jövője ennek a kapcsolatnak?
Van egy 8 éves gyerekem. Az apjával úgy alakult, hogy ő külföldön vállalt munkát, aztán egyre ritkábban látogatott haza. A jó viszony megmaradt, és ő is kíváncsi ránk, de kimondtuk már, hogy külön vagyunk, nem alkotunk egy párt. Ő hamarabb talált mást, mint én. Tavaly december elején ismerkedtem meg a férfival (legyen T.).
A fiam az elejétől kezdve nem kedveli őt, nem fogadja el semmilyen szinten, amit elég nyersen mutat ki, és már T. sem próbálkozik, amit meg is értek. Ő is úgy látja, hogy hát gyerek még.
Ha T. nálunk van, a fiam ki se jön a szobájából. Néha olyan, mintha direkt tenné, mert tudja, hogy ez nekem rosszul esik. Megértem, hogy nem tud könnyen elfogadni mást, de azt nem, hogy minimális esélyt sem ad T.-nek. Nehéz helyzet, mert remek ember és mindent megtesz értem, értünk, és tűri az ilyeneket, vagy legalábbis nekem úgy tűnik, hogy elnézi.
Tanácstalan vagyok. A választás nyilvánvaló, mindenképp a fiam mellett fogok állni, de ha ugyanezt esetleg később – ha T. netán megunja a strapát velünk - másokkal is eljátszaná, ha senkit se fogadna el, akkor mit tegyek? Titokban ismerkedjek, vagy sehogy sem, és feladom az egészet? Az alkalmi, meg az egyéjszakás kapcsolatok nem az én pályám...
Mindig az van, amit a fiam szeretne. Oda megyünk, azt csinálunk, amit akar. Ha van valakim, egyre gyakrabban ütközik a véleményünk. Hogyan kéne ezt rendezni?
Mindennél jobban szeretem a fiamat, viszont a harmincas éveim végén járok és szeretném még igazi nőnek érezni magam valaki mellett."

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.