Főleg kisgyerekes szülőkre lehet jellemző, hogy mikor egyedül maradnak válás után, vagy esetleg eleve szingli szülőként kezdenek keresgélni, egy csomagként tekintenek önmagukra és a gyerekükre. Ott a profilképükön a gyerek is, vagy egyenest csak a gyerek fotója a saját profilképük (mondjuk a Facebook-on).

De ha a profilképen nem is, a levelezőpartnereknek küldött fotókon jellemzően ott a fél család, mert az illető így szokta meg, vagy úgy érzi, ez is hozzá tartozik az énjéhez. Nem lehet őt a gyerekről, családról leválasztva értelmezni. Noha azt gondolhatnánk, hogy ez elsősorban nőkre jellemző, én már kaptam meglett férfitól olyan fotókat, amelyeken felnőtt lányaival együtt szerepelt. Máig nem értem, miért. Vagy csak nem tudta, hogy kell kivágni egy részt egy fotóból valamelyik képszerkesztő program segítségével?

Azon túl, hogy a gyerekünknek is rosszat teszünk, ha ismeretleneknek küldözgetjük a képét, hiszen ő ebben nem egyezett bele, egy romantikus ismerkedésben nincs is helye másnak, csak az adott embereknek.

Régen ez egész másképp volt persze: gyakorlatilag elvárás volt megözvegyülés után újraházasodni, sokszor éppen azért, hogy a gyerekekről két szülő gondoskodjék, mert egy embernek szinte megoldhatatlanul nehéz lett volna felnevelni, főleg a mai létszámnál sokkal több porontyot. Ha valaki fiatalon lett özvegy, igyekeztek összeboronálni egy másik özveggyel, és így egyesíteni a két családot.

Rengeteg mesében is előfordul ez a tematika, jellemzően negatív végkifejlettel, mert a mostoha sose szereti úgy az új házastársa gyerekeit, mint a sajátjait, és mivel a nő meghatározó egy házban, az újraházasodott özvegyember gyerekei húzzák a rövidebbet (lásd Hamupipőke, mint a műfaj klasszikusa).

De ezekben az időkben szó se volt szerelemről, romantikáról, vonzalomról, leginkább gazdasági érdekekről és a gyerekek túléléséről lehetett szó, az özvegyek nem randiztak, nem ismerkedtek, általában közvetítők boronálták össze őket, és valóban egy csomagot alkottak a gyerekeikkel.

Ma a legtöbb ember azért anyagilag már van olyan szinten, hogy meg tudja oldani a helyzetét újraházasodás nélkül, főleg, mert a házasságok túlnyomó többsége válással és nem megözvegyüléssel ér véget, meg az életszínvonalunk is teljesen más. Ugyanakkor nincs semmiféle külső nyomás abba az irányba, hogy újra kell házasodni, sokan inkább megmaradnak a kevésbé elkötelezett formáknál vagy egy hosszú ismerkedési fázis után döntenek csak a házasság mellett.

Így aztán a gyerekeket nem kell bevonni az ismerkedésbe. Főleg nem azonnal.

Persze az se jó, ha teljesen rejtve maradnak, például, mert azt gondoljuk, hogy hátrány, ha bevalljuk, hány gyerekünk van. Vagy, hogy egyáltalán van... Mondjuk pont a Padaam-on ez aligha jelent gondot, de más társkeresőkön előfordul, hogy az emberek inkább elhallgatják a tényt, hogy ők szülők is.

Főleg nők szoktak attól félni, hogy a férfiakat elijeszti, ha van már gyerekük. Egy részüket talán igen: azokat, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy csakis vér szerinti családjuk legyen. De aki már rendelkezik családdal és elvált, annak jobb, ha a partner is hasonló helyzetben van: megérti, milyen szülőnek lenni, remélhetőleg még bánni is tud a gyerekekkel, legalábbis van benne gyakorlata.

Ha pedig az illető már nem akar saját családot, akkor is előnyös lehet, ha olyan nővel jön össze, aki már túlesett a családalapításon, és más tervei vannak a jövőre nézve. Főleg 35 éves koron túl kifejezetten előnyös lehet bevallani a gyereket, sőt, azt is, hogy nem akarunk többet (ha valóban nem akarunk).

Szokás azt gondolni, hogy a nők bezzeg nagyon vonzódnak a gyerekes pasikhoz, mert érettebbeknek, felelősségteljesebbeknek tartják őket és mert azonnal felébred bennük a gondoskodó anyai én. De a nők is sokfélék. Van, akit vonz az apafigura, és van, aki számára ez nem annyira fontos. Azt viszont valószínűnek tartom, hogy kevés nő szeretne manapság belemenni egy kapcsolatba, ahol a férfi nem partnert, hanem kifejezetten anyukát keres.

Sokak számára a társkeresés lehet az a lehetőség, hogy évek kizárólagos szülői szerepe után végre ismét a férfi/nő szerepet ölthessék magukra. Ezt is újra kell tanulni, el kell tudni szakadni a nagyon erősen meghatározó anya/apa viselkedéstől. Lehet, hogy nem megy azonnal, hiszen ez is egy fejlődési folyamat, de igazán akkor lesz sikeres a társkeresés, ha a randikon mi magunk leszünk jelen individuumként, és nem egy másik emberi lény függelékeként.