"Mostanában egy pár perces skype beszélgetés is sok neki a gyerekével, vagy épp velem. Sokat melózik, ahogy mesélte, és fáradt, kimerült, ezt meg kéne értenem.
Folytatjuk az olvasói levelek rovatunk, ezúttal Erik felvetéseit osztjuk meg veletek.
Elindult olvasói rovatunk, ahol egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.
Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Erik történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com
Az alábbiakban olvashatjátok Erik történetét, aki egyedül maradt kisfiával, miután gyermeke anyja a külföldi karriert választotta.
34 éves férfi vagyok. A barátnőm külföldre költözött évekkel ezelőtt, és három év után tulajdonképpen itt hagyott minket az öt éves fiunkkal. Látogatja, de nem hiszem, hogy nagyon anyának érezné a gyerek attól, ha évente kétszer hazajön és akkor látja. Ráadásul a kialakult helyzet miatt ez most nem lehetséges.
Eleinte úgy volt, hogy ő vetette fel, vállaljunk gyereket úgy, hogy én lényegében nem szeretnék még (részben anyagi megalapozatlanság miatt) de nem is zárkóztam el tőle. Ő mindig is külföldi melóról álmodozott, és talált is egyet ismerősökön keresztül, viszont az volt a feltétele, hogy ki kell költöznie. Boldog volt, és most is lelkes. Én már kevésbé. Ő mindig is nyughatatlan és kalandos természetű volt, impulzív alkat. Részben emiatt is gondoltam korainak a gyerektémát.
A dolgot tetézi, hogy neki lett kint valakije, akivel jár. Ezt nehezen árulta el, és nem is volt szép dolog tőle, de egy csapásra nyitott kapcsolatban találtam magam. Megbeszéltük. Vagy inkább kész tények elé lettem állítva.
Mostanában egy pár perces skype beszélgetés is sok neki a gyerekével, vagy épp velem. Sokat melózik, ahogy mesélte, és fáradt, kimerült, ezt meg kéne értenem. A gyerekének szüksége lenne rá, ezt meg neki kéne megértenie valahol. Még arra sem fordít energiát, hogy amikor velem beszélget, ne sétáljon már be a krapekja a háttérbe.
Idén döntöttem úgy, hogy én sem szeretnék még egyedül maradni, nekem is vannak igényeim, és szeretnék egy kedves, megértő barátnőt. Csak már a levelezésnél le vagyok pattintva. Most a padaam-on is vagyok, és itt sok ígéretes sorstársat találtam, bár csak a levelezés szakaszban vagyunk még.
Nem tudom, hogyan lehet kezelni a helyzetet, és milyen viszonyban lesz később a gyerekünk a tulajdon anyjával. Az, hogy online kedves vele, meg érdeklődő, az édeskevés. Azt, hogy együtt vagyunk még, túlzás lenne állítani, az, hogy felelős anya lenne, szintén nem igaz.
Szóval, a „Remény hal meg utoljára” - alapon ismerkedek. Szerintetek mik az esélyeim?
Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.