Egyedülálló Szülők

Elszoktunk attól, hogy kicsípjük magunkat

2021. május 06. - SingleParent

Az első hullám idején nagyot mentek a mémek, amelyek arról szóltak, hogy ha se fodrász, se kozmetikus, akkor hogy fogunk kinézni három hónap múlva... Most ismét sokan szüneteltetik a látogatásaikat mindenféle szépészeti intézményekben, aki pedig home office-ban dolgozik lassan már egy éve (kisebb-nagyobb megszakításokkal), az egyre inkább leszokhatott a sminkelésről, a csinos öltözködésről: ha kimozdulunk, úgyis maszkban tesszük, és ettől láthatatlanabbaknak érezzük magunkat.

sminknelkul.jpg

Egy éve gyakorlatilag mindig farmerben járok és magassarkú elvétve volt rajtam, mikor pedig végre találtam egy új csinos cipőt (interneten, hol máshol), a barátnőim megkérdezték, hogy mégis, hová fogom felvenni? Eddig egyszer volt rajtam, nagyon röviden. Szóval jogos a felvetés: vajon még összekaparjuk-e magunkat, vagy maradunk ebben a kényelmes, sportcipős, nadrágos állapotban? Mint mikor nőként csak nagy nehezen tértünk vissza a felnőttek világába gyerekvállalás után?

Miközben az emberek egy része nagyon vágyik vissza a régi életébe, azért sokakat ismerek, akik annyira nem bánják, hogy nem kell ingázniuk a munkahelyükre (mennyi időt takarítanak meg ezzel!), nem kell kiöltözniük, sőt, még azért sem szólja meg őket senki, mert nem randiznak. Rengeteg szingli érezte úgy az utóbbi években, hogy a környezete nyomást gyakorol rá, gyakorlatilag elvárja tőle, hogy vagy online ismerkedjen, vagy úgymond szórakozni járjon, vegyüljön – ők tulajdonképpen megkönnyebbültek attól, hogy most senki sem foglalkozott ezzel.

De aki végig társkeresőzött, az is egészen másképp csinálta: sokkal gyakoribb lett a hosszas ismerkedés személyes találkozás nélkül, vagy sutább találka, maszkban, tetőtől talpig felöltözve, séta közben. Ha tudjuk, hogy nem tudunk sehová beülni, és a hideg miatt folyton mozgásban is kell lennünk, egészen másképp viselkedünk, mint egy kellemes kávézóban vagy étteremben.

Lekerült rólunk a teher, hogy mindenképp ki kell öltöznünk egy randira, lehet, hogy videócsetben már sokszor találkoztunk, és a legintimebb környezetünkben mutatkoztunk, így többet is láthatott belőlünk a partner, mint korábban egy formálisabb randin.

De ez a korszak talán lassanként tényleg elmúlik, egyre többektől hallom, hogy három hónap után újra randiznak élőben is. Egyesek régi partnerrel újítják fel a kapcsolatot, mások a levelezéseket próbálják személyes kontaktusra váltani. És sokan csak most kezdenek új ismerkedésbe. Akárhogy is van, kérdés, mi vesz bennünket rá arra, hogy ismét kicsinosítsuk magunkat és felvegyük azt a cipőt... Vagy kisminkeljük magunkat, ahogy már régen nem. Vajon nem fogjuk túlzásnak érezni? Nem lesz nagyon szokatlan?

Nyilván akadnak olyanok is, akik a szemétlevitelhez is kisminkelték magukat és a kisboltba is csinosan kiöltözve járnak, de sokunknak el kell döntenünk, hogy visszatérünk-e a korábbi szintre, vagy inkább maradunk a kényelmesebb ruházatnál, és így randizunk majd a jövőben is. Vagy egyelőre még nem visszük túlzásba az újjászületést...

Feltételezhetően a férfiak elképzelései is módosultak e téren, bár persze akadnak kivételek, de manapság kevésbé fognak meglepődni a sportos kinézeten, sőt, ahhoz is hozzászokhattak, hogy első randira kirándulni hívják őket. És hogy türelmesebbnek kell lenniük, mint amihez azelőtt hozzá voltak szokva. Egyébként persze sokukra ugyanúgy vonatkozik, hogy hónapok óta nem öltöztek ki igazán, mert nem lett volna értelme.

De nem csak ezen a téren hatalmas a változás: a fizikai kontaktus kezdeményezését is egészen másképp fogjuk értelmezni, még a legkisebb gesztust is bizonytalanul fogjuk megtenni, míg a járványügyi védekezés ürügyén is könnyebb lesz visszautasítani egy partner közeledését, mint mikor csak arra hivatkozhattunk, hogy nincs meg a kémia. Nehéz lesz visszatérni az általunk korábban normalitásnak vélt világba. De nem is biztos, hogy minden tekintetben erre van szükség. 

A bejegyzés trackback címe:

https://egyedulalloszulok.blog.hu/api/trackback/id/tr9616524472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Almandin 2021.05.07. 15:16:16

Nem tudom, hogy miért gondolják azt egyesek, hogy otthon csak slamposan lehet létezni. Van olyan öltözék is, ami jól is néz ki, és kényelmes is. Másrészt sminkelni maszkkal is lehet. Én elhagytam a rúzst, de a szemem ugyanúgy ki szoktam festeni, ha elmegyek otthonról. Kényelmes ruhákat hordok, de csinosakat. Egy női cipőnek se kell feltétlenül magas sarkúnak lenni, hogy csinos legyen (amúgy a történelemben sokáig ismeretlen volt a magas sarkú cipő, mégis szexisek tudtak lenni a nők).
Én pl. mindig valami olyan ruhát veszek fel, ha elmegyek otthonról (akár sétálni, vásárolni is), amiben csinosnak érzem magam. Saját magam miatt van rá szükség. Rossz lenne a közérzetem slamposan. Sőt, otthon se melegítőben szoktam fetrengeni, hanem kényelmes nappali ruhában. Piszkos munkához egyedül csak a kényesebb anyagú ruhákat nem veszem fel, de általában abban vagyok, amiben egész nap (amúgy is utálnék naponta többször átöltözni).

Lorrh 2021.05.10. 10:25:26

@Almandin: "mégis szexisek tudtak lenni a nők"
Igen, akkoriban az számított szexisnek, ha kivillant a bokája az amúgy teljesen zárt hosszú ruhában levő nőnek.
Nagyon mást jelentett szexisnek lenni száz éve és más manapság - ugye ebben egyetérthetünk?

Billy Hill 2021.05.23. 16:04:43

Egész héten öltönyben járok, ezért imádok a hétvégén borostásan, metálpólóban, zsebes gatyában elugrani vásárolni. Csak ügyfelekkel ne találkozzak. :-) Egyidejűleg a hideg kiráz a teszkóba is 110%-ra kiöltöző Peggy Bundy replikáktól.
süti beállítások módosítása