A szingli anyákkal foglalkoztunk már, úgy igazságos, hogy megnézzük a másik oldalt is: miért érdemes olyan férfiakkal ismerkedni, akik elváltak vagy özvegyek és részben vagy teljesen önállóan maguk nevelik a gyerekeiket. A szingli apák jó része egyébként maximum két hetenként látja a gyerekeit, de ez sokszor nem az ő hibájuk, szívesen vállalnának nagyobb részt a nevelésükből, és nyilván ők is jelen vannak ezen a „randipiacon”.

Noha egyre elterjedtebb az a téves nézet, hogy azelőtt a családok egyszerűbben és idegenek bevonása nélkül szerveződtek, aki ilyesmit hirdet, az biztosan nem figyelt oda töri órán: a patchwork család ugyanannyira jellemző volt, mint manapság, csak 2-3 generációval korábban nem elsősorban a válás miatt jöttek létre ezek a formációk, hanem mert valamelyik fél megözvegyült, illetve az apák sokszor nem is vállalták a gyereket, vagy leléptek. Ilyenkor, a gyereket nevelő fél sokszor igyekezett új partnert találni, már csak azért is, mert egyedül nehéz volt a túlélés, akinek pedig anyagi gondjai nem voltak, az már azt is megengedhette magának, hogy a gyermekei érzelmi fejlődését, illetve társadalmi beilleszkedését is elő akarja segíteni.

Közhelynek számított, hogy egy anyátlan lánynak új anya kell, hogy tisztességesen férjhez tudjon menni, hiszen az apa nem rendelkezik megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy bevezesse a felnőtt nők világába. Ha belegondolunk, számtalan népmese témája is ez: a megözvegyült apa új feleség után néz, mikor a lánya elkezd cseperedni. Aztán ez az új feleség sokszor katasztrofális választásnak bizonyul (lásd Hamupipőke), de az nyilvánvaló, hogy a probléma igenis tipikus volt és foglalkoztatta az embereket.

A mai szingli apák is kereshetnek a gyerekeik mellé kifejezetten új anyát, de az ismerkedés általában nem ennek nyílt deklarálásával kezdődik, már csak azért sem, mert ez egyrészt sokakat elijeszthet, másrészt, a múltbéli gyakorlattal ellentétben a szingli apák nagy része nem özvegy, hanem elvált, tehát lehet, hogy a gyerekek anyja is képben van és részt vesz a gondoskodásban.

Nézzük, miben lehet más egy szingli apa, ha randizásról van szó, mint más, egyedülálló férfiak?

Valószínű, hogy érettebb gondolkodású, hajlamosabb empatikusan viszonyulni a nőkhöz, és persze a gyerekekhez (nyilván léteznek kivételek, mindig csak tendenciákról beszélek). Megélt már egyet s mást, ezért nincsenek irreális elvárásai, főleg, ha lánya is van, másképp néz az egész női nemre, kevésbé hajlamos a tárgyiasításra.

Gyakori, hogy egy akárcsak a nők, egy nehéz válás után a férfiak is megtépázottan kerülnek ki a házasságukból és vagy nem bíznak a nőkben egy ideig, vagy felszabadultan elkezdenek csajozni, ahogy a csövön kifér... De szerencsére akadnak olyanok is, akik rég lerendezték magukban az exüket, és csak azért vártak a válással és szétköltözéssel, mert a gyerekek miatt még egy ideig együtt akartak maradni: ilyen esetben nagy érzelmi viharokra nem kell már számítani.

Biztos, hogy a megözvegyült férfiakkal egészen más a helyzet: ezekben az esetekben jóval bonyolultabb lehet a képlet, mert nem olyasvalaki helyébe kell lépni, akitől a férfi szívesen szakadt el, és minél fiatalabban özvegyül meg valaki, annál nagyobb trauma lehet a számára. Senki sem vágyik egy Manderley-ház asszonya-féle történetre, ahol az új asszony állandóan a volt feleség árnyékában kénytelen élni: ezért nagyon fontos, hogy alaposan felmérjük, hol tart egy férfi a gyászmunkában, mielőtt komolyabb kapcsolatba bonyolódnánk vele.

Itt elsősorban gyermekes párok ismerkedéséről van szó, de természetesen előfordulhat, hogy gyermektelen szinglik is szívesen randiznak olyan egyedülállókkal, akiknek vannak gyerekeik: ilyenkor azonban a szingli félnek hozzá kell szoknia azokhoz a körülményekhez, amelyek egy szülőt rengeteg mindenben korlátoznak: minél kisebbek a gyerekei és minél inkább csak magára számíthat, annál kevesebb a mozgástere és annál többet kell alkalmazkodnia hozzá a másik félnek.

Szingli apával randizni azt is jelentheti, hogy egy férfinak olyan oldalát ismerjük meg, amilyennel más egyedülállóknál ritkán találkozunk: főleg a lányos apák hajlamosabbak arra, hogy merjenek érzelmesebbek, lágyabbak lenni. A jó szingli apa az átlagnál türelmesebb és nyitottabb is, ha pedig olyan nő mellett élt sokáig, aki nem volt ősanya típus, átvehette a gondoskodó szerepét (lásd még: Apatigris – de erről a sorozatról még fogunk beszélni).

Ne feledkezzünk meg az esetleges hátrányokról sem: ha egy férfinak már van 1-2-3 gyereke, akkor valószínűtlen, hogy továbbiakat akarjon, tehát a gyerekre vágyó nők kevésbé lelkesedhetnek egy ilyen helyzetért, de ha már nekünk is van pár gyerekünk és mi sem vágyunk továbbiakra, pont jó partnerek lehetünk egymás számára.

Ami az összeköltözést illeti, abban is lehetnek korlátozások: a férfi talán teljesen elzárkózik ettől, de az is lehet, hogy mi magunk sem vágyunk együttélésre, így ki-ki nagyobb felfordulás nélkül folytathatja az életét saját kuckójában.

Ha a párunknak gyerekei vannak, akkor persze számítanunk kell rá, hogy ők az elsők az életében, és nem fog a tenyerén hordozni, mint egy húsz éves, gyermektelen szerelmes lovag, de remélhetőleg az itt ismerkedő nők sem várnak lehetetlent. Az mindenesetre nagyon fontos, hogy ne féltékenykedjünk a gyerekeire és ne akarjuk elvonni róluk a figyelmét. Persze lehet, hogy annyira csak a gyerekeire koncentrál, hogy randizni már nincs is ideje, energiája – akkor kénytelenek vagyunk levonni a konzekvenciákat, de erőszakoskodni, követelőzni semmiképp nem jó stratégia.