Választhatjuk azt, hogy csak olyanokkal randizunk, akiknek vannak gyerekeik, mert úgy érezzük: csak az érthet meg igazán, aki tapasztalta és tapasztalja azt, amit mi… Hogy milyen kihívásokkal, örömökkel, bánatokkal, nehézségekkel, helyzetekkel jár, ha gyereket vállalunk. De nem biztos, hogy mindenkit ki kellene zárnunk, akinek erről nincs tapasztalata. Nagyon egyénfüggő, ki mennyire képes empátiára vagy éppenséggel mi az oka annak, hogy nincs gyereke…

Egyedülálló szülőként ugyan azt tapasztalom, hogy más szülőkkel tudok legjobban beszélgetni, és ha valaki a korosztályomban gyermektelen (ez már aligha fog változni), akkor sok témát vagy nem érdemes vele megbeszélni, mert untatja vagy másodkézből szerzett tudásokkal villog, vagy annyira mások a lehetőségei, hogy nem is nagyon tudjuk összeegyeztetni a programjainkat, de lehetnek és nyilván vannak is kivételek.

Vannak olyan emberek, akiknek nem született gyermekük, de rendelkeznek azokkal a képességekkel, amelyek egy jó szülő sajátjai és be tudnak illeszkedni egy gyerekes család életébe.

Másrészről azt is választhatjuk, hogy nem integráljuk őt az életünkbe, hanem csak randizunk, nem mutatjuk be senkinek a családban.

Milyen gondjaink lehetnek, ha gyermektelen férfival vagy nővel randizunk?

1. Ha az illető meggyőződéses gyermektelen, nem csak véletlenül alakult így az élete, akkor lehet, hogy egyenesen rosszalja, ha valaki vállalt gyereket. (Van olyan ismerősöm, aki minden szülőt lúzernek tart, és azzal kérkedik, hogy ő hány helyre utazhatott, mert se kutyája, se macskája.) Vagy alapból közömbös számára a dolog, de nincs türelme a gyerekekhez, fiatalokhoz. Sokan a saját pocsék gyerekkoruk miatt nem mernek belevágni a családalapításba: ilyenkor a traumákkal lehetnek gondok a párkapcsolatban.

2. Ha a partner szeretett volna gyereket, de nem lehetett neki, vagy csak nem talált időben megfelelő partnert ehhez, akkor lehet benne keserűség, irigység, vagy meggyőzhette magát arról, hogy igazából az 1. csoportba tartozik. De az is lehet, hogy olyan erős benne a gyerek utáni vágy, hogy inkább a gyerekünk érdekli majd, és túl hamar túl erőszakosan akar szülői szerepet játszani, sokszor teljesen más nevelési elvekkel, mint amiket mi vallunk.

3. Akár szabad döntés, akár véletlen miatt nem lett gyereke, kialakulhatott benne a meggyőződés, hogy sokkal jobban csinálná, mint bárki, aki valóban nevel gyereket (ha valaha foglalkozott fiatalokkal, mert tanított, edző vagy kiképző volt, akkor még inkább gondolhatja ezt), és állandóan azzal fog frusztrálni, hogy mi nem vagyunk elég szigorúak/ megengedőek, túlféltjük a gyereket, és így tovább. Ez hosszú távon nagyon frusztráló lehet.

4. Noha a gyerekekhez pozitívan áll, nem tudja beleélni magát, milyen sok korlátozással jár, ha szülők vagyunk. Minél kisebbek a gyerekeink és minél kevesebb segítséget kapunk az exünktől vagy a családunktól, annál kevésbé lesz időnk, energiánk egy partnerre. Aki ahhoz szokott, hogy a munkáján kívül csak a párjával és a hobbijaival kell foglalkoznia, az nehezen éli meg, ha keveset kap belőlünk.

5. Ha az illető fiatal, még akarhat saját gyereket, és ha mi erre nem állunk készen, az szakításhoz vezethet.

Milyen pozitívumokkal járhat, ha gyermektelen a partnerünk?

1. Nem kell alkalmazkodnunk a gyerekéhez, gyerekeihez, ami egy szingli szülő partner esetén olykor nehezebb, mint magának a párkapcsolatnak a működtetése. Lehet, hogy szeretünk egy férfit/ nőt, de a gyerekei annyira antipatikusak, hogy semmi kedvünk komolyabbra fűzni a viszonyt.

2. Nem fásult még bele a gyereknevelésbe, vannak ötletei, tele van energiával, esetleg rengeteg új szabadidős lehetőséget visz a család életébe, ha fiunk van, és egyedülálló anyák vagyunk, klassz fiús programokat szervezhet neki, ha lányunk van és szingli apák vagyunk, leveszi a vállunkról azt a terhet, hogy anyai szerepet is játszanunk kelljen (ezek főleg akkor pozitívumok, ha az exünk nem jó apa/ anya)… Jó esetben egy energikus, sikeres partner új példaképpé is válhat a gyerekünk szemében, befolyásolhatja a pályaválasztását.

3. Több ideje lesz velünk lenni, jobban tud alkalmazkodni az időbeosztásunkhoz, ha neki nincs gyereke. Plusz az is sokkal könnyebben megoldható, hogy hol lehetünk zavartalanul együtt: ha egyedül él, akkor nála találkozhatunk. Két gyerekes szülő randizása sokkal nehezebben oldható meg.

4. Ha még fiatal és szeretne gyereket és mi is így gondoljuk, akkor lehet közös gyerekünk. De van, aki akár később ébred erre rá, és örökbe is lehet fogadni, ha mindketten készen állunk rá, illetve a már meglévő gyerekünk sem ellenzi.

Noha léteznek tipikus nehézségek és előnyök is, mindig a konkrét partnertől függ, hogy mennyire lesz működőképes egy kapcsolat. Nem érdemes eleve kizárni minden gyermektelen embert: van, aki tényleg nyitott és empatikus, jól be tud illeszkedni egy család életébe. És persze van, akinek ez egyszerűen nem megy, annyira más koordináták között mozog. De elég hamar kiderül, hogy kivel érdemes szóba állnunk.