Gabi párjának exfelesége tud arról, hogy gyermekei apjának új barátnője van, olyannyira, hogy zsigerből utálja is.

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Gabi történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

"Elég zűrös helyzetben élek már 4 éve!
Van egy férfi az életemben, aki a válása után megtartott egyfajta működő viszonyt a volt nejével, a közös gyerekük miatt. És most nem is annyira a gyerekről van szó, mert imádom, és sok közös programot csináltunk már – hanem a volt feleségéről, aki tud rólam, olyannyira, hogy zsigerből utál is engem. Mondjuk ez valahol érthető. De hogy még négy év után se enyhül, és nem fogadja el, nem szokik hozzá, az már nekem ijesztő. És nem tudjuk, miért, hiszen már nincsenek együtt. Velem pedig soha nem találkozott.
És mit vár el a volt férjétől, …hogy örökké egyedül lesz? (Amúgy a nőnek is van már más valakije.)
Az ünnepek a legkínosabbak, amikor a nő tudja, hogy az exével vagyok, és ott a gyerek is. Az lehet a baja, hogy egy számára idegen közelében van a gyereke? Nem tudok rájönni...

Nem a barátnője akarok lenni, hanem csak annyit elérni, hogy ne így álljon hozzám, miközben egyáltalán nem is ismer engem. Tudom, hogy kínos a helyzet, de fordítva én biztosan nem így működnék.

Azt, hogy hogyan viszonyul hozzám, a párom beszámolóiból tudom, mert elmondja, de ha nem tenné, én kérdeznék rá. De mindig megbánom, ha én hozom fel a dolgot…
Engem ez annyira zavar, hogy már azon is elméláztam, szakítani kéne, mert nekem ez a légkör így elviselhetetlen. És ezek után véletlenül sem akarok már összefutni vele – régebben volt rá esély. Ha a gyerekkel vagyok, mindig eszembe jut az anyja, hogy ha most véletlenül betoppanna, mit csinálna…
Szerintetek ez a viszony még rendeződhet ennyi idő után? Vagy csak súlyosabb lehet?"

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.