Vannak, akik nem várnak a válás kimondásával addig, amíg elkezdenek újra találkozgatni emberekkel, vannak, akik már a házasságuk végnapjaiban (ez akár hónapokig, évekig is eltarthat) megismerkednek valakivel, és persze olyanok is akadnak, akik szeretik lezárni teljesen az egyik kapcsolatot, mielőtt egy másikba kezdenének (vagy csak így alakult az életük). Ez a poszt elsősorban az utóbbiaknak szól, bár az is előfordulhat, hogy a válás kimondása annak az előző kapcsolatunknak is véget vet, amit a szakítási szakaszban hoztunk létre.
Ha a házasságunkból úgy jövünk ki, hogy valóban nincs senkink és nulláról kezdjük a keresgélést, vagyis lehetőségünk nyílik némi józan tervezésre, akkor ezeket a szempontokat érdemes mérlegelnünk. Persze ezeket a szempontokat akkor is érdemes átgondolni, ha már nyakig merültünk az ismerkedésbe, mert a kutyaharapást szőrivel szerettük volna orvosolni.
- Készen állunk-e érzelmileg egy új kapcsolatra?
Nem egy olyan emberrel találkoztam már, aki messze nem állt készen a szakítása után, de mindenképpen ismerkedni akart. Talán a férfiak gyakrabban követik el ezt a hibát. Már csak azért is, mert nincs kivel megbeszéljék, ami a szakítás alatt és után történt velük. De egy új partnerjelöltre zúdítani az összes bánatunkat nagyon nem fair… És az sem szép, ha úgy teszünk, mintha hosszú távú megoldást keresnénk, pedig csak átmeneti megkönnyebbülés a célunk.
- Milyen jellegű kapcsolatot szeretnénk?
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához először is magunkkal kell tisztában lennünk. És persze azzal, hogy a lezárt kapcsolatunk vajon azért nem működött, mert az elköteleződés, az együtt lakás nem megy nekünk, vagy egyszerűen csak nem a megfelelő emberrel voltunk együtt, vagy elidegenedtünk egymástól. Minél őszintébben elemezzük a múltat (anélkül, hogy leragadnánk az egyoldalú vádaskodásnál), annál nagyobb eséllyel fogunk rájönni, hogy mit szeretnénk.
- Mennyire priorizáljuk a gyerekeinket és mennyire az új kapcsolatot?
Erre szinte mindenki rávágná, hogy ő márpedig a gyerekeit tartja fontosabbnak, de a valóság sokszor ellentmond ennek. Nyilván az sem mindegy, hogy teljesen egyedül maradtunk-e, tehát a másik szülő egyáltalán nincs jelen, vagy heti váltásban neveljük, esetleg az exünk neveli és csak hétvégenként meg vakáció idején van nálunk a gyerek. Ennek és a gyerekek korának fényében nagyon más lehetőségek nyílnak egy-egy új kapcsolat kialakítása szempontjából.
Legyünk tisztában a saját korlátainkkal, illetve figyelmeztessük az új partnert is arra, hogy melyek ezek a korlátok. Ne hanyagoljuk el a gyerekeket a randik miatt, de ne is mondjunk le minden találkát miattuk: keressünk megoldásokat, hogy később ne vethessük a szemükre: miattuk maradtunk tartósan egyedül.
- Mennyire szeretnénk beavatni a gyerekeinket abba, hogy ismerkedünk?
Nem kötelező beavatnunk őket, főleg nem akkor, amikor még csak nézelődünk, vagy elmegyünk egy-egy találkára. De van, aki inkább ezt is megbeszéli otthon a gyerekeivel, mert egyáltalán nem akar titkolózni. Nehéz eltalálni az arany középutat: ne is rejtegessük, hogy vannak igényeink és érző lények vagyunk, de ne is használjuk a gyerekeket lelki szemetesládának, vagy ne tegyük ki őket annak, hogy kénytelenek legyenek újabb és újabb ismeretlenekkel találkozni a saját otthonukban. Gondoljuk át alaposan, melyik fázisban avatjuk be őket, és kit viszünk haza… Nagyon nem mindegy!
- Milyen hatással lesz egy új kapcsolat az exünkkel folytatott viszonyunkra?
A közös gyerek összeköt az exünkkel is, így egy új partner vagy a randizás ténye arra a kapcsolatra is kihatással lehet, amit a válás után alakítottunk ki. Ne használjuk az új kapcsolatot a bosszú eszközeként, ne provokáljuk a másikat! Akkor érdemes beavatni, ha már egy ideje tart a dolog és komolynak tűnik. Ha csak kalandokban van részünk, arról nem kell tudnia. Azt is jobb elkerülni, hogy a gyerek hozza-vigye az információkat új partnerekről, de olykor a szülők annyira elidegenednek egymástól, hogy ilyen kérdésekről képtelenek beszélgetni. Mindenesetre vigyázzunk, mit mondunk az új kapcsolatról a gyerekeknek, mert azt fogják továbbadni a másik szülőnek is.
Ha előre átgondoljuk ezeket a kérdéseket, akkor talán a legnagyobb csapdákat ki tudjuk kerülni. De az élet mindig másképp alakul, mint a terveink, ezt is érdemes észben tartani.
