A szokásos őszi megfázások időszakát éljük, ezt leginkább az tapasztalja, akinek gyereke van. Főleg, ha még egyedül is neveli. Ha két olyan ember kezd ismerkedni, akinek odahaza van egy-két gyereke, akkor először a gyerekek betegednek meg, aztán a szülők is, lehet, hogy egyszerre, de az is lehet, hogy hullámokban: mire az egyik család kimászik a bajból, a másik kerül bele.

És ha már elmúlt a betegség, akkor jön az a probléma, hogy pótolni kell a suliban kimaradt napokat, többet kell dolgozni a szülőnek is, mindenki lemaradásban van és ideges, ilyen körülmények között pedig elmaradnak a randik.

Ha egy kapcsolat elején vagyunk, akkor egy-két randi lemondása is nagyon kellemetlen, hiszen ilyenkor még minden képlékeny, és az ember nagyon szeretne bizonyosságot nyerni. Viszont betegen randizni már csak azért sem, akar, mert sokkal rosszabbul néz ki, mint egészségesen, kisebb gyerekek esetében meg talán nincs is kire hagyni a porontyot (és az ember attól is tart, hogy megszólják, ha annak ellenére megy találkára, hogy beteg a gyerek, még ha túl is van már a legrosszabbon.)

De pusztán azért, mert találkozni éppen nem tudunk, ne szakítsuk meg a kapcsolatot, ne tűnjünk el! Ezek a náthák, influenzák nem annyira súlyosak, hogy ne tudnánk pár sort írni, beszámolni az állapotunkról, akár telefonon beszélgetni. Lehet, hogy gyengébbek vagyunk, aggódunk vagy úgy érezzük, semmihez nincs kedvünk, de ha elkezdtünk egy kapcsolatot, akkor emiatt ne szakítsuk félbe! Nagyon visszatetsző, ha valaki egyszerűen csak elhallgat, majd két héttel később jelentkezik, hogy bocsi, de beteg voltam, ezért tűntem el, most folytathatjuk.

Ne tűnj el, ne szüntesd be a levelezést emiatt! Egyrészt azt a negatív üzenetet közvetíted ezzel, hogy csak szórakozni akarsz a másikkal, csak akkor érdekel, ha éppen tökéletesen érzed magad és van kilátás a gyors találkozásra, kalandra. Másrészt rengeteget megtudhatsz egy partnerről, ha ilyenkor is tartjátok a kapcsolatot. Mennyire gondoskodó, mennyire empatikus, ad-e kéretlen vagy esetleg hasznos tanácsokat, és így tovább.

Jópontokat is lehet szerezni a partnernél, ha látja, hogy te mennyire klasszul viselkedsz, ha valamelyikőtök beteg. Egy komoly kapcsolat szempontjából ezek mind fontos dolgok.

Ne félj attól, hogy gyengének mutatkozol, és attól sem, ha kicsit tanácstalan vagy: egy jövendő partnerrel ezeket a helyzeteket meg kell tudnod beszélni, hiszen előbb-utóbb mindenképpen sor kerül ilyesmire a kapcsolatotok során.

Lehet persze, hogy pont a partner nemtörődöm viselkedése ébreszt rá arra, hogy nem olyan, amilyennek remélted.

Nyilván nem érdemes a kommunikációt teljesen a betegség leírásának szentelni, és az se jó, ha a gyerekünk miatti aggodalmunk annyira elhatalmasodik rajtunk (bár nincs semmi extrém baja), hogy hirtelen semmi másról nem tudunk beszélni. Bizonyos szülők hajlamosak rá, hogy túl gyakran állítják a középpontba a gyerekeiket még romantikus ismerkedéskor is. Az teljesen rendben van, ha beszámolunk róluk, de ne vigyük túlzásba és főleg ne feledkezzünk el a partner gyerekéről sem, hiszen számára ő a legfontosabb.

Ha olyan a helyzet, akkor ajánljuk fel a segítségünket is akár, sose lehet tudni, kinek mire van szüksége és milyen a hátországa. Egy kisgyermekes szülő például talán el se tud mozdulni egy ideig otthonról és már az nagy segítség neki, ha bevásárolunk vagy gyógyszereket viszünk neki. De már a segítség puszta felajánlása nagyon jól tud esni: legtöbbször nincs rá valóban szükség.

A betegségek persze kellemetlenek, de ebben az időszakban is erősíthetjük a kapcsolatunkat, szerezhetünk egymásnak örömöt.