Csak nemrég jöttél össze az új partnereddel és neki is van gyereke, neked is, mivel pedig itt a nyár, logikusnak tűnik, hogy együtt mentek nyaralni? Nos, az ötlet izgalmas, de rengeteg olyan szempont kerülhet felszínre, amire korábban nem kellett gondolnunk.
Nagyon nem mindegy, mennyi idősek a gyerekek és mennyire vannak egymáshoz közel életkorban és érdeklődésben. Persze az sem mindegy, milyen neműek, kinél hányan vannak, egy-egy gyereket kell csak összepasszintatni vagy az egyik oldalon több van, a másikon egy, esetleg mindkét oldalon több… És milyen viszonyban állnak a testvérek?
Nekem kamaszokkal van tapasztalatom, korban igen közel állók és mind fiúk, tehát a kihívás nem volt túl nagy, de attól még itt is adódnak súrlódások, akár a testvérek között is, amiket kezelni kell. Ha nagy a korkülönbség, vagy ellenkező neműek a srácok, a szülőknek sokkal jobban oda kell figyelniük a saját gyerekükre, intenzívebben kell velük foglalkozniuk, vagyis a partnerükre nem sok idejük marad.
Óhatatlan az összehasonlítgatás, a nevelési elvek különbségeinek elemezgetése. Ezt a szülők vagy nyíltan megtárgyalják, vagy csak morognak magukban… De ha nagyon másképp működik a két család és kapcsolati rendszer, akkor egy ilyen nyaralás tele lesz konfliktusokkal. Jó előre érdemes tisztázni, mennyire tudjuk tolerálni egymás nevelési módszereit és egymás gyerekeit. Persze a rugalmasság és a tolerancia elsődleges fontosságú lesz: ne azt nézzük, hogy mit kritizálhatunk a másikban (akár a partnerben, akár a gyerekben), hanem azt, hogyan tehetjük könnyebbé az együtt nyaralást.
Nagy kihívást jelent, hogyan maradjunk kettesben a partnerrel. Főleg, ha a szülők egyedül nevelik a gyerekeket, azok hozzá vannak szokva ahhoz, hogy nyaraláskor a szülővel alszanak. (Ha nem is egy ágyban, de egy szobában.) Igen ám, de a szerelmesek meg szintén együtt aludnának (sőt, nem is csak aludnának). Mindaddig, amíg nem vagyunk összezárva egy szálláson, addig a felnőttek azért meg tudják ezt oldani a gyerekek tudta nélkül, de egy nyaraláson bizony élesen felmerül a probléma.
Kisebb gyerekek esetében azért, mert esetleg félnek egyedül elaludni. Nagyobbaknál meg azért, mert féltik az anyjuk erkölcseit. Kamasz fiúk képesek sárkányölő üzemmódba kapcsolni és ott gáncsolni az anyjuk románcának kibontakozását, ahol csak tudják, még akkor is, ha amúgy szimpatizálnak az új partnerrel. Az apák gyerekei talán kevéssé hajlamosan erkölcscsőszként fellépni, bár lehet, hogy ha lányokról van szó, ők is mutatnak némi féltékenységet.
Gondot jelenthet az is, ha a gyerekek egyike-másika annyira megkedveli a szülője új partnerét, hogy szinte verseng azért: ő tölthessen több időt vele, ne az anyja vagy az apja. De legalábbis töltsenek minden időt teljes társaságban, hogy senki ne maradjon ki a buliból. Így a szülőknek szinte bujkálniuk kell, vagy lopott csókokat kénytelenek váltani.
Gondot okozhat az eltérő bioritmus: az egyik gyerek pacsirta, a másik éjjeli bagoly. De a felnőttek is lehetnek ebben nagyon eltérőek: az egyik ember számára a nyaralás az, ha délig lustálkodhat, a másik számára meg az, ha jó korán felkelhet és belevetheti magát a különböző programokba. Bárkinek is kell a másikhoz alkalmazkodnia, azért meglesz az az érzése, hogy nem teljesen úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő megszokta. De lehet és érdemes is kompromisszumokat kötni, illetve az sem ördögtől való, hogy a koránkelők előbb reggeliznek vagy tesznek egy sétát. Nem kell feltétlenül mindent egyszerre csinálni.
Neuralgikus pontot jelent, hogy ki mit fizet és kinek mire van egyáltalán pénze. Vannak férfiak, akik annyira arra szocializálódtak, hogy nekik kell fizetniük, hogy nehezen viselik, ha ez nem így van, ugyanakkor nonszensz, hogy nem csak a barátnő, hanem a gyereke, adott esetben több gyerek költségeit is a férfi állja. De ha a nőnek jóval kisebb a keresete, akkor ez a programlehetőségeket is behatárolja.
Próbáljuk úgy alakítani, hogy ne válasszunk nagyon drága programokat, elégedjünk meg egy rövidebb, szerényebb nyaralással, az se baj, hogy ha a „jobbhoz” szokott gazdagabb gyerek megtapasztalja, milyen szépségei vannak egy kempingezésnek: sok új élményben lehet része és a végén még hálás lesz, amiért olyat mutattunk neki, amit eddig nem ismert.
Mindenképp csak rövid időre, 2-3 napra menjünk először együtt üdülni! A fent említett kempingezés egyébként azért is jó, mert egy ilyen helyen a gyerekek könnyebben elfoglalják magukat, fürödhetnek, labdázhatnak, biciklizhetnek, fagyizhatnak önállóan biztonságban, élvezhetik a természeti környezetet és senkinek nincs olyan kellemetlen összezártság-érzése, mint egy városi lakásban.
