Tami új párja nehezen fogadja el a múltját, vagyis annak a tényét, hogy már volt egy házassága.

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Tami történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

Sokan arra panaszkodnak, hogy nem találnak társat gyerek mellett, nekem viszont kicsit más a gondom. Társat találtam, el is fogad, csak sok minden velünk kapcsolatos dolgot még mindig nem tud kezelni - direkt nem azt a szót használom, hogy nem tud „megtanulni”, mert semmi sem erőszak, semmi sem kötelező, és követelni sincs jogom. Arról nem beszélve, hogy ha nem érzi jól magát ebben, vagy feszeng, akkor el fog hagyni. És elveszíteni sem akarom, ...csak ha már engem választott, akkor nem árt bizonyos dolgokat megszoknia. Megértem, hogy neki se könnyű, hisz a kettesben eltöltött idő még mindig jelentős szervezést igényel.
Addig a gyerek anyukámnál van, de mindig őt se akarom erre a célra felhasználni.

A párom kedveli a fiamat, de nem várom el tőle, hogy sajátjaként szeresse. Ez nem így megy - persze kialakulhat.
A várandósságom előtt leszoktam a cigiről, de félek, hogy újra visszaszokom – érzem, hogy könnyen menne -, mert nagyon sokat idegeskedem emiatt. Olyasmi lett probléma, amire nem gondoltam volna előtte. Bizonyos kijelentéseiből úgy érzem, hogy részéről az nehezen elfogadható, hogy nekem már volt férjem, hogy én voltam már házas, és így nem együtt élnénk át sok mindent, ha komolyabbra fordulna a dolog. Mert én, úgymond, előnyben vagyok. De hát ezt mindig is tudta. Mindezeken kívül nagyon jó a kapcsolat, én is szeretnék több időt tölteni vele. A kérdés az, hogy ami most van, neki mennyire lesz a továbbiakban is elfogadható, mennyire alakulnak majd a hozzánk fűződő érzelmei. Ő fiatalabb nálam egy kicsivel, ha megunja a dolgot, találna egyszerűbb helyzetben lévő nőt akármikor, így csak reménykedhetek.

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.