Minden sikeres ismerkedés történetében eljön az a pillanat, hogy már nem elég nyilvánosság előtt, házon kívül találkozni. Már szeretnénk úgy igazából kettesben lenni, zavaró tényezők nélkül, de ez nem egyszerű, ha az embernek gyerekei vannak. Főleg, ha mindkét félnek vannak gyerekei.
Nagyon változó, hogy ki mikor érzi úgy: már a gyerek otthontartózkodása alatt is együtt lehet az új partnerével, sokan még az eredeti kapcsolatukban sem közelednek úgy egymástól, hogy a gyerek bármikor rajtakaphatja őket. Tehát még éjjel sem. Ez nyilván ezer dologtól függ: mekkora a lakás vagy ház, el lehet-e úgy zárkózni, hogy ne hallatsszon át semmi, illetve vagyunk-e olyan viszonyban a gyerekünkkel, hogy természetesnek vegye, ha egy „idegen” ott alszik.
Ha egy pár napközben is ráér, amikor a gyerek(ek) iskolában van(nak), az megoldás lehet, mert itt is közbejöhet bármi, tipikus, hogy egy nevelés nélküli munkanap egy hirtelen jött betegség (vagy lógás) keresztbe tesz a terveinknek. És a legtöbb ember nem is ér rá napközben. Vagyis sok pár számára probléma a helyszín. Hol tudjuk elengedni magunkat, hol zárhatjuk ki a világot?
Nem túl romantikus, de a búvóhelyek és szállodák, amelyek órákra is kiadnak szobákat, pontosan erre a helyzetekre valók. Ahogy ők hirdetik magukat: ha van kivel, de nincs hol. Még azt is el tudom képzelni, hogy kisgyerekes szülők menekülnek egy ilyen helyre, míg a nagymama vagy a bébicsősz otthon vigyáz a kicsikre, hiszen nekik is szükségük van (lenne) kettesben és nyugiban tölteni az időt és újra egymásra találni. De ahogy a párok nagy részét ismerem, ettől feszengenének és kidobott pénznek gondolnák. Pedig nagyon nem az. A kapcsolatunkba fektetni soha nem felesleges. Millió más dolog kevésbé fontos, mint pont ez.
Lehet, hogy a házasságunk részben emiatt is ment tönkre: elhittük, hogy a kisgyerekes szülőnek nem lehet magánélete, hogy nem szökhet el a partnerével pár órára, és a vége az lett, hogy megszűntünk nő és férfi lenni egymás szemében. Most, hogy mindent nulláról kell kezdenünk, talán rájövünk arra is, hogy az elvonulás, ha csak pár órára is, rendkívül fontos mindkettőnk számára.
Egyesek azért idegenkednek az ilyen megoldásoktól, mert olyan személytelen. Vagy mert a recepciós vagy a lakás tulaja tudja, hogy miért megyünk oda és ez milyen kínos. Meg lehet nyugodni: őket a legkevésbé sem érdekli. Ebből élnek, hozzá vannak szokva és teljesen természetesen kezelik. A probléma csak a mi fejünkben létezik. Hallottam már olyan nőről, aki hónapokig húzódozott, mert ő olyan helyre nem megy. Se haza nem vihette az új partnert, se a partnerhez nem lehetett menni… Azért egy idő után ez nem fenntartható. Hacsak nem aszexuális mindkét fél, bár sejtésem szerint összebújásra, zavartalan együttlétre nekik is szükségük van.
Valójában egy két személyes ebéd áráért találhatunk már megfelelő szobát. Nem lesz romantikus, ezt nem is állította senki. Vagy ha azt akarjuk, akkor jóval többe fog kerülni. Amit egyszer-kétszer megengedhetünk magunknak, de azért rendszert valószínűleg csak a gazdagabbak csinálhatnak belőle. Viszont elég hamar hozzá lehet szokni, ha már egyszer rászántuk magunkat. A megfelelő ember társaságában úgyis mindegy, hol vagyunk. Vagy ha nem is teljesen mindegy, egy nem túl menő hotel is tökéletesen megfelel. A fő szempont, hogy tiszta legyen és megbízható, tehát ha egyszer kitapasztaljuk, hová érdemes menni, akkor már nem fogunk semmi különöset találni ebben az egészben.
Nyilván azért jólesik olykor az otthonunkban is vendégül látni a partnerünket (bár szerintem ezt is ki kell érdemelni, nem érdemes rögtön beengedni egy új ismerőst, akár egyedül élünk, akár nem).
Van egyébként a búvóhelynek előnye is: ott nincs semmi olyasmi, ami elterelné a figyelmünket. Míg ha valamelyikünk otthonában vagyunk, elcsábulhatunk mindenféle más tevékenység felé, vagy éppen azon agyalhatunk, hogy elég tiszta-e a lakás, nem jön-e váratlanul korábban haza a gyerek, és így tovább, egy búvóhelyen nem kell semmi mással foglalkoznunk, csak egymással. És aki ezt a próbát kiállja, vagyis képes érdekes és izgalmas maradni 2-3 órán át mindenféle figyelemelterelés nélkül, az azért már komoly jelölt lehet.
Az ilyen helyeket minimum 2 órára szokták kiadni, míg az átlag együttlét ideje 11-15 perc. Vajon mit csinál két ember a maradék időben? Ha a 2 óra túl hosszúnak tűnik, akkor azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy nem a megfelelő partnerrel vagyunk együtt.
