Második esélyt adni sosem könnyű, legyen szó barátságról, rokoni kapcsolatról vagy szerelemről. Ha megbántottak, ha csalódtunk valakiben, ha egyszerűen csak nem működött köztünk valami, akkor sok lelki energia kell ahhoz, hogy túl tudjunk ezen lépni. Vagyis nem szeretnénk újra átélni az egész csalódást. Amennyiben az élet úgy hozza, hogy az az ember, akivel összevesztünk, akivel szakítottunk, a jelek szerint komoly szándékkal kér meg bennünket arra, hogy fussunk neki még egyszer, sok mindent kell mérlegelnünk.
Íme, a fontosabb szempontok:
- Amennyiben a másik fél bántott meg bennünket, hogyan áll a korábbi eseményekhez?
Elismeri, hogy hibázott? Elismeri, hogy az, amit emiatt éreztünk, legitim? Komolyan veszi a megbántottságunkat? Vagy nagyrészt azzal foglalkozik, hogy mentegeti magát? Szeretné elfelejteni a múltat és úgy tenni, mintha mi sem történt volna?
Ha az illető nem igazán érzi úgy, hogy hibázott, ha úgy áll hozzá, hogy spongyát rá, kezdjünk tiszta lappal, akkor nem értette meg, hogy milyen felelősség terheli, nem érzi át, mennyire bántó volt a viselkedése, és mivel nem hajlandó kibeszélni a múltat, nagy az esély arra, hogy a jövőben ugyanazt fogja tenni, mint korábban.
Természetesen az is lehet, hogy kölcsönösen bántottuk egymást és mindkettőnknek fel kell ismernünk, mit tettünk helytelenül, illetve tisztáznunk kell, hogyan lehetett volna másképp cselekedni az adott helyzetben. Az sem vezet sehová, ha az összes felelősséget a másikra hárítjuk, noha léteznek egyértelműbb helyzetek, de sokszor áll kettőn a vásár.
- Képesek vagyunk szívből megbocsátani az illetőnek?
Lehet, hogy elvárjuk önmagunktól vagy mások, például a családunk várja el, hogy bocsássuk meg, mert nekik kellemetlen, hogy haragszunk. Ha a gyerekeink azért könyörögnek, hogy adjunk második esélyt az apjuknak / anyjuknak, ha nem is olyan szinten, hogy újra költözzünk vele össze, de legalább nyissunk felé, nehéz ellenállni a nyomásnak. De attól még lehet, hogy nem leszünk képesek megbocsátani. És ezt nem lehet erőltetni. Lehet, hogy időre van szükséged. Lehet, hogy sose fogsz teljesen megbocsátani.
Persze az érem másik oldalán ott van az a tény, hogy amíg haragszunk, addig önmagunkat is romboljuk, addig magunkban teszünk rosszat. Többet ér a saját lelki egészségünk szempontjából, ha legalább megkíséreljük megérteni, miért hozott az adott ember olyan döntéseket, amilyeneket hozott. Ha egyáltalán nem akarunk empátiát érezni vele, akkor nehéz lesz kibékülnünk saját magunkkal. Azért vannak teljesen elfogadhatatlan tettek, de ezek azért sokkal ritkábbak, mint azok, amelyeket némi lelki munkával azért el tudunk fogadni.
- Változott-e az illető időközben, megérdemli-e a második esélyt?
Ha csak kis idő telt el az összeveszés/ szakítás óta, túl kevés idő ahhoz, hogy lényegi változáson mehetett volna keresztül az illető, akkor félő, hogy ugyanúgy fog viselkedni, ahogy a múltban. Mondjuk alkoholista, de már két hónapja absztinens. Ez még messze nem elég idő ahhoz, hogy lényegi változásról beszéljünk. Komoly elköteleződés és kitartás kell ahhoz, hogy érdemes legyen elhinni valakinek: tényleg változott.
Ugyanakkor annak puszta ténye, hogy ő végre a kezébe veszi a sorsát, minket nem kötelez arra, hogy újra bizalmat szavazzunk neki. Nem fair az ő részéről sem, ha csak azért csinál valamit, mert bennünket akar visszaszerezni és nem fair a mi részünkről sem, ha azt éreztetjük vele, hogy amennyiben bizonyos dolgokban változik, kap egy második esélyt. Amennyiben ezt nem gondoljuk teljesen komolyan, ne hitegessük ilyesmivel.
- Világos-e, mit várunk egymástól, ha újrakezdjük?
Mielőtt kimondanánk, hogy rendben, akkor kezdjük újra, határozzuk meg nagyon pontosan, hogy milyen feltételekkel tudjuk elképzelni az új kapcsolatot. Ha ezt megspóroljuk magunknak, ha jó fejek akarunk lenni és nem „kukacoskodunk”, akkor nagyon hamar ugyanabban a helyzetben találhatjuk magunkat, mint az összeveszés előtt.
Kérjünk nyugodtan terápiás segítséget, akár párkapcsolatról, akár más családi vagy baráti relációról van szó. Egy harmadik fél jelenléte segít olyan szempontokat érvényesíteni, amelyekre mi nem látunk rá. És a partner is másképp értékel egy-egy kérést, ha az egy harmadik fél jelenlétében hangzik el, mint ha kettesben.
Amennyiben az illető visszautasítja, hogy szakemberhez forduljunk, akkor valószínű, hogy nem áll készen arra, hogy mindent megtegyen a kapcsolatért. Így nem érdemes második esélyt adni neki.
