A kérdés általában úgy merül fel, hogy a gyermektelen férfiak miért nem akarnak szingli anyákkal randizni… Bár őszintén szólva nem tapasztaltam, hogy ez feltétlenül így lenne. De kétségtelen, hogy egyik fél számára sem tűnik ideális megoldásnak, ha hosszú távra terveznek.
Ha egy szingli férfi még akar gyereket, akkor egy olyan nő, akinek van gyereke, több szempontból is okozhat fejtörést. Akar-e a nő még egy gyereket? Akar-e a férfi egy idegen gyereket nevelni? Kijön-e a gyerekkel, illetve az ex- férjjel, ha az még jelen van az életükben? Egyet tud-e érteni az anya már kialakult nevelési szokásaival? Vagy mindig félig idegenként fogja érezni magát új családjában?
Ha a férfi nem akar gyereket, akkor meg eleve az a probléma, hogy már van egy gyerek képben, és ő esetleg nem szereti a gyerekeket, nem érzi komfortosan magát ilyen társaságban, az anya nyilvánvalóan nem őt fogja priorizálni, hiszen az anya-gyerek kötelék normális esetben mindennél erősebb, és ez egyesek számára elfogadhatatlan. Egy vagy akár több gyerek mindenképpen rengeteg korlátozást jelent egy pár számára, és ezt egy olyan ember, aki eleve kizárja a gyermekvállalást, sokkal kevésbé hajlandó tudomásul venni, mint az, aki számára a családi élet a természetes közeg.
Vagyis a szingli anya randizási esélyei már ezen a ponton elég rosszaknak tűnnek. Sok az előítélet is azokkal a nőkkel kapcsolatban, akik vagy egyedül vállaltak gyereket, vagy elváltak, rengeteg férfi gondolkodik úgy, hogy ez bizonyára az illető nő hibája… Hogy ő nem akar olyan partnert, aki másnak nem kellett (az ilyenek csak első bálozós szűz lányokkal állnak szóba, vagy mi?) De aki így áll hozzá, azzal persze nem is érdemes randizni, mert még alapvető empatikus képességekkel sem rendelkezik.
Szerencsére azért bőven akadnak olyan szingli férfiak is, akik számára nem akadály, hogy egy nőnek van gyereke. Mert például így biztosak benne, hogy a nő családszerető, és nekik ez fontos. Vagy ha nem is szeretnének saját utódot, attól még nem gyermekellenesek. (Lehetnek egészségügyi okai is annak, ha valaki nem vállal saját gyereket.) És persze megszerethetnek egy nőt annyira, hogy kevésbé ne számítson, milyen a múltja és milyen „csomaggal” jön.
Aki a csomagokról szokott beszélni, vagyis az hajtogatja, hogy nem akar a nyakába venni bizonyos terheket, az vajon azt hiszi, hogy egy gyermektelen embernek nincs cipelnivalója? A csomag elsősorban nem a gyerek, hanem a saját gyerekkori traumáink formájában szokott előkerülni, és olyan szinte mindenkinek a puttonyában ott lapul.
De haladjunk: tegyük fel, hogy a szingli pasi szívesen randizik az adott szingli anyával, és nem problémázik azon, hogy a helyzetük nem egyforma. Milyen nehézségek adódhatnak a nő részéről? Mi az, amit neki nehéz feldolgoznia?
Kezdjük az elején: még tényleg csak találkákról van szó, a gyerek nem ismeri a pasit. Már ebben a fázisban felmerülhetnek gondok. Nem ugyanakkor érnek rá. A gyerekkel, főleg, ha még kicsi, rengeteg olyan fix elfoglaltság jár, amit egy gyermektelen ember elképzelni se szokott, nincs a horizontján.
Nagyon kötött a napirend, a hétvége se szabad, ha nincs segítőkész nagyszülő, ill. az apa nem viszi el a gyereket minden második hétvégén (legalább), akkor lehet, hogy szinte képtelenség randit egyeztetni. Ráadásul a már megbeszélt randik is elmaradhatnak a gyerek miatt: belázasodott, elkezdett hányni, nevelés nélküli munkanap van, az elvált apuka mégse viszi el hétvégére, a nagymama megbetegedett, nem tud rá vigyázni, stb.
Ha a szingli pasinak eleve sok a dolga, kiszipolyozzák a munkahelyén, napközben nem tud elszabadulni (ha az anya pont akkor érne rá, mert ő meg szabadon osztja be az idejét, ha a gyerek intézményben van), ha a hétvégék jelentik az egyetlen lehetőséget és azt se lehet összehozni, akkor a legjobb szándék mellett se fog működni az egész.
Ráadásul a lemondások egyre növelik a frusztrációt, és az is kemény, ha egy randit kell megszakítani, mert fennforgás van (tudnék mesélni ilyen alkalmakról bőven).
De képzeljük el, hogy a nehézségek ellenére már addig jutott a történet, hogy sikerült eleget randizni, minden jól is alakul, és már a gyerek és a pasi is megismerte egymást. Akár még szimpatizálhatnak is: főleg kisebb fiúgyerekek tudnak hamar lelkesedni egy új férfi iránt, ha az illető jó fej.
Itt azonban újabb problémák adódhatnak, mert a gyermektelen férfinak azért lehetnek nagyon is határozott elképzelései arról, hogyan kellene nevelni a gyereket. Mivel pedig ez nála főleg elmélet, és maximum a saját gyerekkorából merít ihletet (ami azért nem ma volt), elkezdhet nagyon idegesítő módon tanácsokat osztogatni, illetve konkrétan beavatkozni.
Míg egy gyakorló apa tisztában van azzal, hogy
- minden gyerek más, ezért nem feltétlen az fog működni a partnere fiánál/lányánál, amit ő látott 30 évvel ezelőtt otthon,
- egyetlen szülő sem szokta díjazni, ha a partvonalról belepofáznak abba, hogyan neveli a gyerekét, még ha ezt egy hozzá közelálló személy teszi is (van jelölt bőven, hiszen az anya, apa, anyós, após, testvér, sógornő, játszótéri anyuka, szomszéd néni és a random vásárló a közértben csoport végtelenül bővíthető),
addig a gyermektelen partner sokszor nem méri fel, mennyire irritáló a viselkedése.
Ami nem jelenti azt, hogy olykor nincs igaza. Igen, az elvek szintjén lehet igaza, de akkor is érzéketlen dolog megleckéztetni valakit, aki nap mint nap csinálja az általa csak elméletben ismert nevelést.
Még egy érdekes szempont: azok a férfiak, akik szembesültek már azzal, hogy egy nő terhes, szül, utána szoptat, hogyan változik a teste, milliószor kevésbé finnyásak (általában), mint a gyermektelenek. Nem akadnak fönn a női test működésének semmilyen mozzanatán és sokkal komfortosabban érzi magát velük az ember lánya… Azért ez sem elhanyagolható szempont.
De nyilván léteznek kivételek, nyugodtan cáfoljatok meg.
