A gyereknevelés egyik legnehezebb témája a szexedukáció. Sokan próbálják megúszni, mert borzasztó kényelmetlenül érezik magukat. Viszont az iskolában nincs néven nevezhető oktatás, a gyerekek manapság alig olvasnak, és félő, vagyis szinte biztos, hogy az információkat a lehető legrosszabb forrásból fogják beszerezni: pornóvideókból és kortársaktól.

Vannak barátaim, akik arról számolnak be, hogy az ő gyerekeik soha nem hozzák szóba ezeket a dolgokat. Az enyémek ebben sokkal nyíltabbak, a lehető legkényesebb kérdéseket is simán felteszik. Jellemzően a buszon vagy az utcán, amikor százan vannak körülöttünk. Mivel szingli anya vagyok, nem látnak klasszikus párkapcsolati mintát, de ha belegondolok, az, hogy a szülők olykor megcsókolják vagy átölelik egymást a gyerekek előtt, ugyancsak nem sokat segít abban, hogy mit gondoljanak nagyon is konkrét szexuális kérdésekről.

Alapvetően fontos pedig, hogy beszéljünk velük a szexről, de soha ne mi erőltessük és soha ne hozzuk őket zavarba. Jobb, ha ők hoznak zavarba minket... Minden életkorban lehet erről beszélni, csak tudnunk kell, hogy mikor mennyit érdemes mondani és milyen szavakat használjunk. Lehet, sőt nagyon valószínű, hogy nem árt, ha felkészülünk ezekre a bármikor előforduló beszélgetésekre. Rengeteg nagyszerű anyag áll már rendelkezésre, sőt, tanfolyamokat is el lehet végezni, ha nagyon tudatosak szeretnénk lenni.

Ha észrevesszük, hogy a gyereket foglalkoztatja a téma, vegyünk az életkorának megfelelő könyvet, és vagy együtt nézegessük (ha még kicsi), vagy hagyjuk, hogy maga fedezze fel. De mielőtt a kezébe adnánk, olvassuk el mi is, mert lehet, hogy van benne olyasmi, amivel nem értünk egyet.

Külön kérdés, mit tegyünk, ha a partnerünk gyereke kérdez bennünket, mert már olyan közeli a kapcsolatunk, vagy esetleg könnyebben kérdez tőlünk, mint a saját szüleitől, éppen, mert nincs köztünk vérségi kötelék és nem tekintjük örökké kisbabának. Mindenképpen igyekezzünk válaszolni, de csak nagyon óvatosan és beszéljük meg a partnerünkkel, hogy számára rendben van-e, ha ilyen témák szóba kerülnek. Mivel sok anya félti a gyerekeit új férfi társtól (sajnos olykor nem is alaptalanul), nagyon óvatosan kell eljárnunk minden esetben. Még a gyanúnak az árnyéka se merüljön fel, hogy szemet vetettünk a partner gyerekeire, szándékosan visszük bele őket szexuális tartalmú csevegésbe.

Ha azt vesszük észre, hogy a serdülő gyerek egyenesen provokál, próbára tesz, esetleg el akar csábítani, bármilyen szándékkal teszi is ezt, jobb, ha kihátrálunk a kapcsolatból. Lehet, hogy csak el akar üldözni, de lehet, hogy a szülőjét akarja megbántani rajtunk keresztül. Semmiképp ne váljunk ennek eszközévé.

Nézzük, hogyan érdemes szexről beszélni a kíváncsi, olykor roppant szókimondó gyerekekkel, fiatalokkal normális esetben (szülőként, nevelőszülőként, nagyszülőként, nagybácsi/néni minőségben):

• Igyekezzünk komolyan venni a kérdést még akkor is, ha számunkra viccesnek, abszurdnak tűnik. Lehet, hogy a mi időnkben ugyanilyen kérdéseket tettünk volna fel, ha lett volna kinek.
  
  
• Próbáljuk a dolgot kontextusba helyezni: ne csak testrészekről, aktusról, hanem mindig emberekről, kapcsolatokról beszéljünk. Mindig tegyük fel a kérdést neki, vajon belegondolt-e, hogy a partnere hogyan érezné magát az adott szituációban?
  
  
• Kerüljük el azt a fajta kinyilatkoztatást, ami csupa tiltásból áll: Ne szexelj, ne ess teherbe, ne kapj el semmilyen betegséget! Azt mondjuk el, hogy mikor érdemes elkezdeni a szexuális életet és milyen fogamzásgátló módszerek vannak. Mindez nagyon fontos, de nem egyenlő a szexedukációval.
  
  
• Hallgassunk többet, mint amennyit beszélünk! Ne akarjunk minél hamarabb túljutni a témán. Térjünk vissza rá, ahányszor csak a gyerek igényli.
  
  
• Bármennyi keserű tapasztalatot is szereztünk a kapcsolatainkban vagy a társkeresés során, ezeket ne öntsük rá a gyerekekre. Soha ne mondjuk, hogy a nők mind egyformák, a férfiak mind disznók... Nagyon könnyen beleég a gyerekek tudatába, ha sommás ítéleteket fogalmazunk meg bármely társadalmi csoport kapcsán. Ne hagyjuk annyiban azt se, ha ő fogalmaz meg ilyen ítéleteket.
  
  
• Ha nem tudunk valamit, kérjünk időt, nézzünk utána, derítsük ki. Ne söpörjük le azzal, hogy ez hülyeség vagy erre nincs időnk.
  
  
• Tartsuk tiszteletben a gyerek intim szféráját, ne kutakodjunk nála, ne olvassunk bele a dolgaiba! Ha jó a kapcsolatunk, biztos, hogy be fog avatni, amikor fontos közlendője van. A bizalmat nem lehet kikényszeríteni.
  
  
• Ne szégyenítsük meg soha! Tisztelettel beszéljünk a testéről és az érzéseiről is. Ne nevessük ki, és ne teregessük ki intim dolgait mások előtt, még szűkebb családi körben sem.
  
  
• Maradjunk általános szinten, ne menjünk bele a saját, speciálisan intim szokásaink taglalásába.
  
  
• Ne használjunk se trágár, se infantilis szavakat, ha már nagyobb gyerekről, fiatalról van szó. Inkább fogalmazzunk hétköznapi módon vagy akár az orvosi fogalmakat is bevonva. De sose hozzuk zavarba oda nem illő kifejezésekkel.
  
  
• Biztosítsuk arról, hogy az érzései és a vágyai normálisak (nagy valószínűséggel azok), nem kell aggódnia miattuk.
  
  
• Sose fenyegetőzzünk azzal, hogy nem lesz majd partnere, mert nem rendelkezik bizonyos fizikai / testi / lelki / anyagi feltételekkel.
  
  
• Találjunk megfelelő felnőttet, akivel a gyerek beszélhet a témáról, ha bizonyos dolgok nekünk (vagy neki) már túl kényelmetlenek. Lehet ez egy közeli barát (például ha a gyerek a vele együtt élő szülővel nem azonos nemű, akkor könnyebben nyílik meg egy azonos nemű beszélgetőpartnernek).

Mit gondoltok? Ha szülőként kerültetek már ilyen helyzetbe, ti hogyan oldottátok meg? Írjátok meg bátran a kommentben, mi a véleményetek a témáról!