Ritka az olyan ember, akinek ne fájna a szíve valamely volt partnere után, főleg, ha nem ő döntött a szakítás mellett. Nem feltétlen a volt férje/ felesége után bánkódik, sokszor találkozhatunk olyanokkal, akik a váláson már rég túljutottak, de mióta újra elkezdtek randizni, ismerkedni, találkoztak olyannal, akit nem tudnak elfelejteni.
Az önmagában még nem baj, hogy gondolunk a volt szerelmeinkre, hiszen az életünk részét képezték. Persze, hogy nem tudjuk őket kitörölni az emlékeinkből, nem is lenne egészséges, meg elvárható. Az is természetes, hogy egyes szakítások sokkal jobban megviselnek, mint mások, és ha az illető magyarázat nélkül lépett le, még tovább is tud kínozni, mert hiányzik a lezárás, az okok pontos ismerete és a szép búcsú.
Főleg ezek, a lezáratlan, elvarratlan kapcsolatok tudnak nagyon bezavarni egy új partner megismerésénél. Miközben gyógyírt keresünk a sebeinkre, új szerelembe vetnénk bele magunkat, ott rágja a lelkünket a múlt, a régi szerelem árnyéka. Összehasonlítjuk az exünket a jelenlegi partnerünkkel… Ugyanazokon a helyszíneken randizunk. Lehet, hogy ugyanazt az ajándékot kapjuk az újtól, mint amit a régi is adott (ez konkrétan megtörtént velem).
Ha nem felszínes kapcsolatot építünk az új partnerrel, természetesen beszélni fogunk neki is a múltról és a sebekről, amiket kaptunk. De nem mindegy, hogy milyen gyakorisággal beszélünk róluk és nem keltjük-e azt a benyomást, hogy valójában még mindig nem lendültünk túl azon a csalódáson… Az emberek különböző érzékenységgel rendelkeznek: van, akit az exek minimális emlegetése is iszonyúan irritál, van, aki teljesen toleráns és mindenről lehet vele beszélni. De azért még a türelmesebbje is telítődhet azzal, hogy az új partnere rögeszmésen visszatér az ex témájára.
Példának okáért mindenféle bevezetés nélkül hosszú levélben ecseteli, hogyan kémkedik a volt barátnője után annak családján keresztül bizonyos közösségi platformokon és most rajtakapta, igen, hazudott az a némber, ó, nem, semmit nem érez már iránta, ha könyörögne se kellene neki, de azért hogy képzeli, hogy a képébe hazudott… És így tovább, és így tovább.
Ilyenkor a partner csak elgondolkodik: ez a pasi, akivel elvileg a közös kapcsolatunkat kellene építenünk, miért írja ezt le nekem? Biztos nem azért, mert én érdeklem. Biztos nem jutott még egy pillanatra sem eszébe, hogy rám ez milyen hatással van… Hogy mennyire sértő, hogy koslat még mindig az exe után, miközben rám minimálisan sem figyel… A pszichológusának néz? Vagy a haverjának, akivel ezeket a dolgokat meg kéne beszélje? Ja, csak a férfiaknak nincs kivel megbeszélniük szívbéli fájdalmaikat, ezért új nőismerőseikre öntik…
Biztos vagyok benne, hogy hasonló otrombaságot nők is elkövetnek, bár nekik általában vannak barátnőik, akikkel kivesézhetik az exeiket, így általában nem egy új pasitól várják, hogy végighallgassa őket ebben az ügyben.
Másik érdekes igazság: a nők átlagban sokkal gyorsabban lezárnak egy-egy ügyet magukban, mint a férfiak.
Talán, mert sokkal többször csalódnak, mivel a férfiak sokkal többször vezetik meg őket érzelmeket hazudva, mint ez fordítva történik… Kénytelenek kifejleszteni magukban annyi rezilienciát, hogy hamar túllépjenek az ilyesmin. Az is jellemzőbb, hogy egy kapcsolat erodálódását hamarabb érzékelik, tehát a szakítás sokszor nem éri őket annyira váratlanul, mert lélekben már készülnek rá. Míg sok férfi vak azokra a jelekre, amelyek megelőzik a nő kihátrálását a kapcsolatból.
Ezzel együtt természetesen vannak nők, akik sokáig kapaszkodnak az exük emlékébe, és vannak férfiak, akik – ha nem is lépnek túl könnyen egy szakításon --, képesek legalább annyi önkontrollra, hogy ne emlegessék folyamatosan a volt barátnőjüket.
Mindenki jobban teszi, ha hangsúlyozottan odafigyel arra, mennyit kesereg az exe után (ha még mindig uralja a gondolatait, akkor lehet, hogy korai az ismerkedés vagy szakemberhez kell fordulni), de főleg azt mérlegelje, hogy a kesergésből mennyit mutat az új kedvesének. Ha feltétlen beszélnie kell valakivel ezekről az érzelmekről, válasszon valaki mást partnernek, mert egy új kapcsolatot ilyen alapokra nem lehet építeni. Ne raboljuk egymás idejét már egy ismerkedés elején azzal, hogy lezáratlan ügyeinket boncolgatjuk. Hébe-hóba lehet ezekről beszélni, de csak nagyon visszafogottan.
