A napokban elkezdődik az új tanév és ez a szülőket mindig rengeteg kihívás elé állítja akkor is, ha a családi állapotuk nem változott az utóbbi időben. De ha tavasszal vagy nyáron történt meg a válás kimondása vagy a gyakorlati szétköltözés és egész más felállásban folytatódik a család élete, az iskolakezdés duplán bonyolult lesz.

Mivel a legtöbb családban az anyák intézik az iskolával kapcsolatos dolgokat (szülői értekezleten viszonylag ritkán látni férfiakat), az elvált apa nagy valószínűséggel eddig a feleségére hagyatkozott, de így is nagyjából értesült mindenről. Vagy talán épp az volt az egyik baj, hogy annyira a feleségére hagyatkozott, hogy oda sem figyelt a gyerek iskolai dolgaira?

Akárhogy is volt, az új helyzet új hozzáállást igényel. Főleg, ha az apa szeretne aktív szerepet játszani a gyereke életében. Mivel az iskola központi szerepet tölt be ebben, érdemes alaposabban megismerkedni az ottani körülményekkel is.

A szülői értekezletek egyébként egy egyedülálló férfi számára ismerkedési lehetőséget is nyújtanak, bár nem árt tudni, ki egyedülálló az anyák közül. De mivel elég sok az elvált nő és főleg az anyák járnak értekezletre, egy férfi mindig jó esélyekkel indul. Még ha csak arról is van szó, hogy egyik-másik hölgy beavassa őt azokba a dolgokba, amelyeket az exétől nem tudott meg… Például osztott felügyelet esetén vagy akkor, ha a gyerek teljesen hozzá kerül. Az anyák mindig készségesen segítenek egy apán, főleg, ha az humoros, és sajátosan férfia beszólásaival fűszerezi az egyébként olykor veszekedésbe torkolló értekezleteket. (Apák, járjatok minél többen szülőire!)

Persze nagyobb gyerekeknél már cikinek számít, hogy elkísérjük őket a suliig, meg elmenjünk értük, de attól még számítanak ránk, ha bajba kerülnek. Ha bármilyen probléma adódik az iskolában, akár tanárok, akár más gyerekek kapcsán, a gyerekünk érezze úgy, hogy hozzánk fordulhat, akkor is, ha már nem élünk együtt. Sőt, mivel az együtt töltött idő korlátozottabb, ha jól szervezzük meg, tartalmasabb lehet, mint azok az időszakok, amelyekben ugyan egy fedél alatt éltünk, de nem éreztük úgy, hogy nagyon kell figyelnünk egymásra. Ha sok az időnk, akkor hajlamosabbak vagyunk eltékozolni, mint akkor, ha csak sokkal kevesebb áll rendelkezésünkre.

Ne szégyelljünk segítséget kérni, ha valamiben járatlanok vagyunk az iskola vagy az iskolán kívüli tevékenységek kapcsán. Ha teljesen mi felelünk már a gyerekért, akkor rengeteg apró dologról nem fogjuk rögtön tudni, hogy működik. Inkább nézzenek egy kicsit hülyének, mint kerüljünk abba a helyzetbe, hogy valamiről nem értesülünk, amit mindenki más tud, mert a rutinja része.

Ha a gyerekekről van szó, persze az exünkkel is kénytelenek vagyunk értekezni, főleg, ha felváltva visszük vagy hozzuk őket, illetve a házi feladatok, a memoriterek kapcsán is jó, ha egyeztetünk. Bármennyire is kellemes lenne az exre hárítani minden komoly feladatot és eljátszani a hétvégi apukát, akivel minden perc móka és kacagás, ez nem fair az exszel, de a gyerekkel szemben sem. Ha tanulnia kell, akkor ne beszéljük le róla és ne próbáljuk szórakozásra csábítani, inkább segítsünk a tanulásban.

Egyébként is az könnyíti meg leginkább mindannyiunk dolgát, ha a gyerekek mindig tudják a menetrendet, kihez mikor mennek és ott mennyi időt töltenek. Sokat segít, ha kiszámíthatóvá tesszük számukra a mindennapokat, mert a válás már önmagában épp elég kiszámíthatatlanságot hoz magával.

Visszatérve az osztálytársak anyjával való ismerkedésre: ezzel azért legyünk óvatosak, mert a gyerekeket is érinti. Hacsak nem találunk olyasvalakit, aki nagyon tetszik, csak azért, mert nincs jobb ötletünk, ne kavarjunk felelőtlenül össze-vissza olyan nőkkel, akiknek a gyereke a mi gyerekünk haverja vagy épp ellensége. A barátságos viszony rendben van, de ne tekintsük a szülői közösséget vadászterületnek, mert ez nagyon visszaüthet a gyerekekre.