Henrik új párját a kelleténél gyakrabban látogatja meg gyermekei apja.

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Henrik történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

Május közepén ismertem meg egy hölgyet, 41 éves, de simán letagadhatna 10 évet, azt is elhinném, mert nagyon jól tartja magát. Legyen Éva. Egyedül neveli a gyerekét, akinek az apjával szétmentek. Nem voltak összeházasodva, így a válás rész, annak minden nyűgével, kimaradt az életéből. Ugyanakkor az exével megmaradt egy jónak mondható viszony, és valamennyire támogatja is őket anyagilag, de ő se keres sokkal többet, mint Éva. Találkoztam már vele is, nem éreztem ellenségesnek, de valahogy nem szeretnék vele baráti viszonyt, fura volna. Pedig meg lenne valahol az esélye, mert gyakran töltök Évánál teljes hétvégéket, amikor néha ő is beugrik.

Nekem nincs kertem, és Éva nem hiszi el, hogy puszta szívességből és örömből végzem el a különböző kerti munkálatokat nála, gazolástól a fűnyírásig. De egyéb házimunkát is szívesen végzek, ha rám bízza: nem ijedek meg se a porszívózástól, de a mosogatógép megtöltésétől se - ablakmosás kivételével. De főzni azt nem tudok.
Minden jó lenne, ha az ex nem lenne a képben. De többet találkozunk, mint szeretném. Őt látszólag nem zavarja, de nekem nagyon szokatlan érzés.

Hogyan tudom ezt leküzdeni magamban? Imádom Évát és a gyerekét is, csak ez a dolog zavar. Szólni érte, vagy csendben rendezni, megemészteni magamban? Egyáltalán, van jogom beleszólni ebbe?