Viszonylag ritkán esik szó azokról a szülőkről, akik férjük/feleségük halála után egyedül maradnak a gyerekeikkel és így próbálják megtalálni a helyüket a világban. Főleg az ritka, hogy férfiak maradnak egyedül újszülött babával, de sajnos az utóbbi évben ez is többször fordult elő, mint a járvány előtt.

Forrás: Netflix

Az Apaság című idei film éppen erről szól: mihez kezd magával egy férfi (Matt), ha a felesége röviddel a szülés után meghal a kórházban, ő pedig egyedül marad a kislányával. Azért igazán nincs egyedül: a saját édesanyja és a felesége szülei is felajánlják a segítségüket, az anyósa szívesen maradna akár fél évig is, de ő inkább nem kér a támogatásból és csupán a barátaira és a saját erejére támaszkodva igyekszek túlélni szingli apaként.

Érdemes tudni a történetről, hogy nem hollywoodi kitaláció, Matt Logelin saját életéről írt 2011-es memoárja alapján készült (Two Kisses for Maddy: A Memoir of Loss & Love). Vagyis azon túl, hogy egy szép, szomorkás, de sokszor vicces, életigenlő filmről van szó, valódi apa-lány kapcsolatot mutat be.

A könnyebb megoldás a megözvegyült Matt számára persze az lenne, ha hagyná, hogy a nagyszülők nevelnék fel a lányát, és ha nem élnének olyan nagyon messze egymástól, ez valószínűleg így is történt volna, de ő nem hajlandó visszaköltözni Minnesotába, és együtt élni sem akar az anyósával, így marad a majdnem magányos küzdelem. Majdnem magányos, de azért messze nem teljesen. Noha nincs mellette asszony, két barátjára mindig számíthat és a munkahelye is jóval toleránsabb, mint egy átlagos cég, meg a munkája jellege is olyan, hogy elég szabadon rendelkezik az idejével. (Ezzel nem akarom kisebbíteni az érdemeit, de tény, hogy sok férfi nem tudná ezt hasonló helyzetben megoldani, még akkor sem, ha ugyanolyan elkötelezett lenne, mint Matt.)

Mivel viszonylag ritka, hogy az emberek egy férfit látnak szingli apaként küzdeni, valószínűleg támogatóbbak és megértőbbek is, mint ha ugyanezt egy nőtől látják, aki „csak” a kötelességét teljesíti: noha egyik szülőnek sem könnyebb. A filmben Matt egy baba-mama csoportban kér tanácsot kisgyerekes anyáktól, mi a teendő, ha a kicsi kólikás: a valóságban Mattet nem engedték be egy ilyen Facebook csoportba csak azért, mert férfi. De aztán sikerült megoldania a helyzetet.

Nézzük, mi történik társkeresési fronton: Mattnek először pont az anyósa hozza fel, hogy előbb-utóbb keresnie kellene maga mellé valakit, de akkor ez még túl korai. Az egész beszélgetésből persze az is kiderül, hogy az anyós nem helyeselné, ha veje a jövendő partnert valamilyen bárban vagy online ismerné meg: érezhető ebből, hogy még mindig mekkora a bizalmatlanság ezzel az ismerkedési lehetőséggel szemben, pedig rengeteg tartós kapcsolat jön létre ilyen módon.

A történetben átugranak öt évet, vagyis azt nem tudjuk meg, hogy Mattnek voltak-e közben nőügyei, de komolyan senki iránt nem érdeklődött. Mikor Maddy, a kislánya lassan iskoláskorba lép, a már emlegetett barátai mutatnak be neki egy olyan lányt, aki iránt azonnal szimpátiát érez. (A valóság eltér a fikciótól: igazából egy repülőgépen ismerkedik meg a második Lizzyvel – véletlenül a feleségét ugyanúgy hívták, mint a későbbi barátnőjét.)

Az új Lizzy, akit a filmben Swan-nak (hattyúnak neveznek), nagyon gyorsan elnyeri Maddy szeretetét, és ez a valóságban sem volt másképp. Az nekem azért elég furcsa megoldás volt, hogy a filmbéli Matt előbb mutatja be Swant a lányának, mint ahogy ágyba bújna vele. Nem hiszem, hogy ez általában így történne és nem is logikus. De persze dramaturgiailag másképp nem lehetne beletenni azt, a romantikus filmekben kötelező kurblit, amely késlelteti a boldog végkifejletet és konfliktust generál a szerelmesek között...

Mert Maddy pont akkor szenved balesetet az iskolában, amikor Matt első alkalommal lefekszik a barátnőjével (persze napközben, mert akkor tudják megoldani): mindketten mélyen alszanak, miközben a suliból hiába próbálják elérni az apát telefonon. Ergo Matt lelkifurdalástól gyötörve inkább szakít Swannal, persze csak azért, hogy a film végén meglegyen a nagy kibékülés és a családi idill. (A valóságban nem volt ilyen megtorpanás. Ami nem azt jelenti, hogy a gyerek nem szenvedhet balesetet, mikor a szülője épp randizik, velem például megtörtént, igaz, hogy elérhető voltam. De az nem olyan drámai.)

Másképp ábrázolják Matt anyósát is a filmben, mint amilyen a valóságban, mert ide is kellett egy plusz konfliktus. Noha én nem panaszkodnék, ha olyan anyósom lenne, amilyen a férfinak a filmben jut: aki hajlandó lenne akár felnevelni az unokáját... Persze ezzel megkérdőjelezi az apa kompetenciáját, de mi ehhez képest az olyan anyós, aki egyszer se vállalja, hogy vigyáz a gyerekre vagy éppenséggel kapcsolatot se hajlandó tartani az unokájával. Matt összességében a nehéz helyzete ellenére is rengeteg segítséget kap mind a családjától, mind a barátaitól.

A valódi Matt egyébként feleségül vette Swant és közös gyerekük is született.