Mivel egyedülnevelő szülőként sokszor kétszer annyi kihívásnak kell megfelelnünk, mint azoknak, akik párban élnek, nagyon jól kell menedzselnünk az életünket ahhoz, hogy a saját céljainkra, magánéletünkre is jusson időnk és energiánk. Ha kimerültnek érezzük magunkat, könnyen rálegyintünk: nem is olyan fontos a saját igényeinkkel törődnünk, a lényeg, hogy felszínen maradjunk. De ezáltal szabotáljuk is magunkat, és elsuhan mellettünk az élet.

Te mikor mered felvállalni a gyerekeid, hogy intim kapcsolatban vagy egy új partnerrel? Nem csak elmondani nekik, hanem úgy is viselkedni, hogy lássák, milyen természetű a viszonyotok? Jelent ez bárminemű problémát számotokra? Zavarja a gyerekeket? Mindenkinek kínos?

Mikor két elvált szülő randizni kezd, óhatatlan, hogy a gyereknevelési szokások is előbb-utóbb terítékre kerülnek. Különösen akkor, ha a gyerekekkel, kamaszokkal kisebb-nagyobb gondok akadnak. A gyereknevelés olyan, mint a futball és a politika: majdnem mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, még az is, akinek nincs gyereke, hát még az, akinek van.

Béla új pája kicsit túl szorosra akarja fűzni a családi kötelékeket.

Aki sokáig élt párkapcsolatban, házasságban, és újra randizni kezd, talán még bizonytalanabb azt illetően, mikor és hogyan tegye fel a kérdést: akivel már randizott párszor, az mennyire gondolja komolyan, illetve szerinte már tartanak-e ott, hogy kizárólagosságot fogadjanak egymásnak. Attól, hogy valaki úgy viselkedik már, mintha a párunk lenne, még nem lehetünk biztosak benne, hogy valóban így is gondolja, illetve, hogy ez mit jelent a számára.

Egyedülálló anyaként nem egyszerű megoldani a nyaralást, így aztán kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy meghívást kapunk egy másik családtól: töltsünk pár napot az ő nyaralójukban. Ismerjük már egymást jó ideje, a gyerekek is összebarátkoztak, úgy tűnik, nincsenek nagy különbségek az életstílusunkban… Aztán kiderül(het), hogy még az aprónak látszó különbségek is olyan súlyosak lehetnek, hogy a barátság végét jelentik.

Elvált emberként sokan tépelődnek azon a kérdésen, vajon miért tűnt el a házasságukból a kezdeti tűz, törvényszerű volt-e, hogy ellaposodjon a kapcsolat, és mit lehetne másképp csinálni egy új partnerrel, mi az, amit tudatosan is megtehetünk a siker érdekében, ha már találtunk valakit?

Pisti új, egyedülálló anyuka párjával távkapcsolatban él, aki még egy telken lakik az exével és anyósával. Szeretné, ha barátnője hozzáköltözne, de az habozik. Mit lehet ilyenkor tenni?

Van valakid? Jársz valakivel? Van párod? Hányadán állsz x-szel? Mit akartok egymástól? Ti most jártok vagy csak randiztok? Kizárólagosak vagytok már? Beszéltetek róla, hogy merre tart a kapcsolatotok? Ismerkedési fázisban vagytok vagy már összejöttetek? Ő már foglalt vagy rástartolhatok? Kinézted magadnak? Nekem nem kellenek ilyen kapcsolati címkék, csak jól akarom érezni magam vele…

Sok szingli szülő maga is küzd önértékelési problémákkal, és ezek nem ritkán a saját testképükkel kapcsolatos gondokkal is összefüggenek. Elég gyakori, hogy nem vagyunk elégedettek a kinézetünkkel, akár a súlyunkkal, a fittségünkkel, a korunkkal, ilyen-olyan tulajdonságainkkal. Ezek egy részével nem tudunk mit kezdeni, mert vagy természetes adottságunk, vagy az életkörülményeink nem teszik lehetővé, hogy jelentős változást érjünk el, de van, amire tudunk hatni.