A szingli anyákkal foglalkoztunk már, úgy igazságos, hogy megnézzük a másik oldalt is: miért érdemes olyan férfiakkal ismerkedni, akik elváltak vagy özvegyek és részben vagy teljesen önállóan maguk nevelik a gyerekeiket. A szingli apák jó része egyébként maximum két hetenként látja a gyerekeit, de ez sokszor nem az ő hibájuk, szívesen vállalnának nagyobb részt a nevelésükből, és nyilván ők is jelen vannak ezen a „randipiacon”.

Hogyan is nevezzük az egyedülálló nőket, akik még gyerekeket is nevelnek? Lehetőleg maximum két szóban és úgy, hogy ne hangozzék hivatalosan? Az angolban valahogy frappánsabb a Single Mom, mint amire magyarul képesek vagyunk: az egyedülálló anya túl hosszú és hivatalos elnevezés, a leányanya nyilván elavult, szintén pejoratív, ráadásul nem tartoznak bele az elvált nők, szóval ezt sem használhatjuk. A szingli szónak meg még mindig kissé negatív a hangzása, bár remélem, az előző blogban azért tettünk ez ellen, és azok, akik olvasták az ottani cikkeket, kicsit másképp gondolkodnak már a fogalomról.

Többektől is hallottam, hogy szenvednek a házasságukban, de elválni mégsem akarnak, mert rettegnek az egyedülléttől. Az üres lakástól, amelybe rossz hazamenni. Mert nem vár senki. Ha egyszer eljutsz oda, hogy nem vár senki, mi lesz veled? Honnan fogod tudni, hogy ki vagy és lehet-e téged szeretni?