Nagyon nehéz egyedülálló szülőként beengedni egy partnert az életünkbe, mert ha teljes értékű családtag válik belőle, de a kapcsolat szétrobban, akkor abban nem csak mi sérülünk, hanem a gyerekünk is. Minél kisebb, annál kevésbé fogja megérteni, hová tűnt az az ember, aki gyakorlatilag pótszülőként viselkedett, esetleg még együtt is laktak, és akihez kötődött…

Ha már túljutottunk egy házasságon és valószínűleg pár egyéb párkapcsolaton, akkor eléggé tisztában lehetünk azzal, hogy milyen típusú személyiség vált ki belőlünk azonnali vonzalmat, kire tudunk rákattanni nagyon hamar, és ha ez a rákattanás nem viszonzatlan, az milyen turbulenciákhoz, akár drámákhoz vezethet.

Ildi barátnőjének szeretne segíteni, aki egyedül neveli 11 éves fiát, de újabban valamiért kapkodva választ párt magának.

Online ismerkedés esetén manapság a legtöbben nem nagyon leveleznek, inkább azonnal csetelés üzemmódban indítanak és talán ez az a műfaj, amiben a legkönnyebben felejtik ott magunkat az emberek. Nagyon praktikusnak, élőnek tűnik olykor, a folyamatos kommunikáció érzetét kelti. De rendkívül sok hátránya is van…

Gyakran elhangzik nők szájából, hogy a férfiak nem értik: ők nem azért mesélnek el egy problémát, mert azt várják, hogy a pasi megoldja, hanem azért, mert jobban érzik magukat, ha kiönthetik a szívüket valakinek, aki meghallgatja őket és érzelmi támaszt nyújt.

Láttatok már olyan párokat, amelynek tagjai egymást anyának meg apának szólítják? Hiszen a gyerek kiskorában így hivatkoznak egymásra, nem a korábbi beceneveiken, aztán beleragadnak ebbe: már nem csak a gyereknek beszélnek így a másik szülőről, hanem elkezdik komolyan így is szólítani egymást.

Karcsi elvált és 2 gyermek apukája, most szeretné ha komolyabbra fordulna a kapcsolata egy kolleganőjével, aki viszont nem nagyon akarja közelebb engedni magához.

Bea kérdései azokhoz a 40-es éveikben járó férfiakhoz szólna, akik még nem voltak házasok, és gyerekük sincs.

Sokaknak tetszik ötlet szintjén, hogy a randizásból kiküszöböljék a nyűgös elvárásokat, hiszen abból épp elég részük volt a korábbi kapcsolatukban és valószínűleg belefáradtak abba, hogy vagy ők nem felelnek meg mások elvárásainak, vagy az ő elvárásaikat nem vették figyelembe. Könnyű ilyenkor azt mondani: engedjük el magunkat, éljünk a pillanatnak, ne legyenek fix elképzeléseink.

Mindannyian találkozunk tízen- és huszonévesen bizonyos bevett flörtölési, udvarlási, csábítási trükkökkel, amelyek sokszor nagyon bevésődnek a mentalitásunkba. Mikor újra abban a helyzetben találjuk magunkat, hogy egy hosszú kapcsolat után randizni kezdünk, könnyen előjöhetnek a régi gondolatok, technikák. Pedig közben eltelt egy csomó idő, mi is érettebbek lettünk, meg a lehetséges partnereink is. Tehát logikusnak tűnik, hogy már másképp kéne hozzáállnunk. De hogyan?