Karesz nem szeretne pótférj lenni, de a tapasztalatai alapján a gyerekes anyukák automatikusan beskatulyázzák. Folytatjuk olvasói levél rovatunk.

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Karesz történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

Az alábbiakban olvashatjátok Karesz felvetését.

Kérdésem egy részét a múltbeli tapasztalataimra alapoztam, és azért foglalkoztat most is, hátha megint ilyen helyzetbe kerülök, ugyanis a jelen események ebbe az irányba mutatnak.
30 feletti férfi vagyok. Egy korábbi kapcsolatomban a barátnőmnek volt egy kisfia. Ő előrébb volt az életben tapasztalatilag (és életkorban is), mint én, sok nézeteltérés volt ebből, mivel ő olyan elvárásokat támasztott felém, ami hosszú évek megszokott, bejáratott családi helyzetét tekintve egyértelmű, és neki úgymond természetes volt. De nekem idegen terep. Nem voltam a férje. Ha magamtól nem jöttem rá az igényeire, duzzogás lett belőle. Én meg hülyének éreztem magam, mint aki csak itt van és semmihez sem ért.
Minden igyekezetem ellenére 10 hónap után sem kezdett el komolyan venni. Én léptem ki a dologból. Sajnos én nem vagyok olyan, akinek mindig van egy B-terve. Szerintem férjpótlékot akart volna belőlem csinálni, csak rosszul fogott hozzá. Ha ügyesebben taktikázik, ki tudja, talán még sikert is elért volna.

A jelenlegi barátnőm korombeli, neki is van gyereke. Társkeresőn ismerkedtünk meg, de sokáig nem alakult semmi köztünk. Aztán összejöttünk. Egyelőre nincs tervben összeköltözés, mert bennem feléledt pár dolog, és ő akarná, hogy én menjek hozzá. Nagy házban laknak, de nekem fura lenne ott élni, az exe dolgai közt mozogni, vagy tudni azt, hogy a füvet ő nyírta régebben, és a konyhaasztalt ő vette, stb.. Ő úgy érzi, nem akarok az élete része lenni, csak mert nem vagyok örökké vele. Elmondtam neki, hogy őt a páromnak tekintem, szeretem meg minden, de nem lehetek csak így hirtelen a gyereke életének része. Egyrészt. Másrészt ha én „beesek” egy elvált nő mellé, nincs más választásom, csak az, hogy férjecske-féle legyek?

Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.