Gátlásos elvált apuka vallomása...

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.
Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Lala történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com
"39 éves férfi vagyok, a párommal külön mentünk, és van egy gyermekünk. Nem volt válás, mert nem voltunk összeházasodva, és megmaradt egy jónak mondható viszony is. Közösen neveljük lányunkat, de főleg az anyjával van. Nekem két párkapcsolatom volt azóta, hogy szétváltunk. És most alakul a harmadik.
Mióta a gyerekem anyjával szétmentünk, észrevettem magamon valamit: nem vagyok már képes arra a nyíltságra, ami előtte engem jellemzett. Nem tudom, miért. Persze a feltétel nélküli őszinteséget mindenkinek megadom.
Szóval, alakul egy újabb viszony egy nővel, akinek két gyereke van. Ő nem vált el, hanem özvegy. 5 évvel idősebb nálam, de nem zavar, nem is látszik rajta, nagyon jól tartja magát.
Még nem volt köztünk semmi, miattam, mert valamiért folyton hátrálok… és teljesen le vagyok törve, mert gyávának érzem magam. Nehezen engedek magamhoz közel valakit. Neki viszont már olyan tervei vannak, melyek kapcsán már azon agyal, hogy mi lesz, ha majd a gyerekeink nem jönnek ki egymással...? Ez még korai, ugye.
De más téren is elbizonytalanodtam: nem tudom, mi bajom van, mert valamiért kialakult bennem egyfajta gátlás, mintha félnék egy új lehetőségtől. Nem akarom, hogy komolyabbá váljon? Az munkálkodhat bennem, hogy nem merek már senkinek úgy megnyílni, ahogyan az exemnek? Érzem, hogy ez működhetne, de nincsenek jósképességeim. Sokat levelezünk, kedvel engem, tehát még semmi nincs veszve."
Mit gondoltok? Írjátok meg a kommentben, vagy ha van a témához kapcsolódó saját történeteket, küldjétek el a padaamblog@gmail.com címre.






