Sokan gondolják úgy, hogy válás után érdemes hosszabb szünetet tartani, mielőtt újra párkeresésbe kezdünk. Ha valaki megözvegyül, akkor a külvilág el is várja ezt: régen egy év volt az illendő, és kínosan ügyeltek is arra, hogy betartsák. Persze nagyon nem mindegy, hogy egy kapcsolat mennyire esik szét, mielőtt bekövetkezik a vége: vannak esetek, amelyekben a hivatalos befejezést jóval megelőzően keresztet lehetett már vetni az egészre, így a gyászfolyamat is gyorsabban lezajlik.

Sokan csodálkoznak, miért nem lépnek ki olyan sokan már nem működő párkapcsolatokból, miért ragaszkodnak egy olyan házassághoz, amelyből a partnerük már rég ki akar lépni is ezt többször is kifejtette, elmagyarázta… Az a fél, aki elutasítja a változást, nagyon sokáig nem fog tudni kibékülni azzal, hogy az élete másképp folytatódik, mint ahogy tervezte és ez ellen nem tehet semmit.

Mivel egyedülnevelő szülőként sokszor kétszer annyi kihívásnak kell megfelelnünk, mint azoknak, akik párban élnek, nagyon jól kell menedzselnünk az életünket ahhoz, hogy a saját céljainkra, magánéletünkre is jusson időnk és energiánk. Ha kimerültnek érezzük magunkat, könnyen rálegyintünk: nem is olyan fontos a saját igényeinkkel törődnünk, a lényeg, hogy felszínen maradjunk. De ezáltal szabotáljuk is magunkat, és elsuhan mellettünk az élet.

Te mikor mered felvállalni a gyerekeid, hogy intim kapcsolatban vagy egy új partnerrel? Nem csak elmondani nekik, hanem úgy is viselkedni, hogy lássák, milyen természetű a viszonyotok? Jelent ez bárminemű problémát számotokra? Zavarja a gyerekeket? Mindenkinek kínos?

Mikor két elvált szülő randizni kezd, óhatatlan, hogy a gyereknevelési szokások is előbb-utóbb terítékre kerülnek. Különösen akkor, ha a gyerekekkel, kamaszokkal kisebb-nagyobb gondok akadnak. A gyereknevelés olyan, mint a futball és a politika: majdnem mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, még az is, akinek nincs gyereke, hát még az, akinek van.

Béla új pája kicsit túl szorosra akarja fűzni a családi kötelékeket.

Aki sokáig élt párkapcsolatban, házasságban, és újra randizni kezd, talán még bizonytalanabb azt illetően, mikor és hogyan tegye fel a kérdést: akivel már randizott párszor, az mennyire gondolja komolyan, illetve szerinte már tartanak-e ott, hogy kizárólagosságot fogadjanak egymásnak. Attól, hogy valaki úgy viselkedik már, mintha a párunk lenne, még nem lehetünk biztosak benne, hogy valóban így is gondolja, illetve, hogy ez mit jelent a számára.

Egyedülálló anyaként nem egyszerű megoldani a nyaralást, így aztán kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy meghívást kapunk egy másik családtól: töltsünk pár napot az ő nyaralójukban. Ismerjük már egymást jó ideje, a gyerekek is összebarátkoztak, úgy tűnik, nincsenek nagy különbségek az életstílusunkban… Aztán kiderül(het), hogy még az aprónak látszó különbségek is olyan súlyosak lehetnek, hogy a barátság végét jelentik.

Elvált emberként sokan tépelődnek azon a kérdésen, vajon miért tűnt el a házasságukból a kezdeti tűz, törvényszerű volt-e, hogy ellaposodjon a kapcsolat, és mit lehetne másképp csinálni egy új partnerrel, mi az, amit tudatosan is megtehetünk a siker érdekében, ha már találtunk valakit?

Pisti új, egyedülálló anyuka párjával távkapcsolatban él, aki még egy telken lakik az exével és anyósával. Szeretné, ha barátnője hozzáköltözne, de az habozik. Mit lehet ilyenkor tenni?