Sokan gondolják úgy már 40 fölött, hogy véget ért a fiatalságuk, most már nincsenek esélyeik sem, hiszen mindenki a fiatalok után koslat, kinek kell egy középkorú partner… Hát még az, aki már az ötödik x-et is elrúgta? Főleg a nők körében dívik az a meggyőződés, hogy egy bizonyos kor felett ők már esélytelenek és jobb, ha más dolgokban találnak örömet, nem a szerelemben…

Manapság szerencsére sokkal ritkábban maradnak egyedül az emberek a házastársuk elvesztése, mint válás miatt, de azért valószínűleg mindannyian ismerünk egy-két fiatal özvegyet kiskorú gyerekekkel. Korábban, amikor még sokkal rosszabb volt az egészségügy és egyik háború következett a másik után, az özvegység kifejezetten gyakori jelenségnek számított. Mindenképp gyakoribbnak, mint a válás, kevésbé keltett megütközést és az emberek természetesebben álltak hozzá.

Forrás: Max

Sokszor tűnik úgy, hogy nagyon nehéz belőni, kivel milyen mélységekig érdemes eljutni még a csetelés, levelezés fázisában, mivel egyeseket éppen a túlságosan aprólékos kérdezősködés idegesít, míg másokat az untat, ha csak felszínesen beszélgetnek velük és nem tesznek fel személyesebb kérdéseket.

Béla új párjának túl nagy a függetlenségi igénye, ezért már többször is szakítottak. Van megoldás erre?

Kétségtelen, hogy a válás vagy szakítás nagyon megviseli az embereket, sokan még évek múltán sem képesek kiheverni a csalódást. Rengetegen érezhetik úgy, hogy nincs kivel kibeszélniük mindazt, ami törtét, vagy ha már sokszor elmesélték a barátaiknak, családtagjaiknak, azok már igazán unják a témát és nem nyitottak arra, hogy ismét végighallgassák.

Mi az, ami a legtöbb online profilból hiányzik, pedig nagyon fontos lenne beleírni? Persze, első körben több információ önmagunkról, bár regényeket tényleg nem érdemes írni, mert alig valaki hajlandó olyan sokat elolvasni. Viszont arról írunk-e bármit is, hogy mire vagyunk kíváncsiak a potenciális társunkkal kapcsolatban? Ha erről is készítünk egy kis összefoglalót, akkor egyrészt megkönnyítjük a másik félnek, hogy legyen miről írnia (sokaknak esik nehezére ez a feladat), másrészt azt a jó érzést keltjük az illetőben, hogy kíváncsiak vagyunk rá.

Őszintén szólva én is azok közé tartozom, akik túl sok évet töltöttek a gyerekek miatt boldogtalan házasságban, de nem meggyőződésből, hanem azért, mert nem lehetett másképp megoldani. Sok szülőpár marad túl sokáig együtt annak ellenére, hogy mindkét fél látja, mennyire nem működnek a dolgok és még a parenting marriage is pocsékul alakul. De olykor csak az egyik ember tudatosítja ezt magában, a másik vakrepülésben halad előre és egyszer csak arra ébred, hogy a felesége/férje válni akar.

Ildi kérdése, hogy mi az, ami ilyen helyzetben még elvárható egy nőtől, aki pótanya is egyben?

Léteznek bizonyos elvarratlan szálak, olyan kapcsolatok, amelyek vagy nagyon régen jöttek létre és már régen befejeződtek, de valahogy mindig ott maradt bennünk egy „mi lett volna, ha…” -érzés, meg olyanok, amelyek el sem jutottak a megvalósulásig, csak az egymás örökös kerülgetése fázisig, és még lehetnek olyanok is, amelyekről csak álmodoztunk, de a másik fél erről nem tudott (vagy úgy tett, mintha nem tudna).

Ha a Padaam-on keresel partnert férfiként, valószínűleg túl vagy már azon a dilemmán, hogy akarsz-e szingli anyákkal randizni. De ha esetleg nem döntöttél még és hallottál bizonyos negatív sztereotípiákról, lehet, hogy nem vagy benne biztos: ez a műfaj tényleg neked való-e. Hiszen csak az lehet igazán tisztában azzal, mennyire alapvetően változtatja meg az életünket egy vagy több gyerek, aki maga is családos. Mit érdemes mérlegelni, ha szingli anyákról van szó?