Tomi 44 éves egyedülálló apuka, aki tinédzser gyerekével él. Szeretne ismerkedni, de a féltékenység, a korábbi tapasztalatai miatt sűrűn megmérgezi a kapcsolatait a kényszeres aggódás és túlgondolások miatt. 

Olvasói rovatunkban az egyedülálló szülőket érintő helyzeteket az ő szemszögükből is szeretnénk bemutatni nektek. Ezen a fórumon minden érintett megoszthatja történetét és tapasztalatát, így segíthetjük egymást, és tanulhatunk az esetleges hibákból, kutatva a lehetőségeket.

Neked is van hasonló történeted, élményed, ami az egyedülálló szülők kapcsolati igényeivel/társkeresésével kapcsolatos, vagy csak válaszolnál Tomi történetére? Küldd el a véleményed vagy saját tapasztalataid, akár név nélkül, vagy álnéven, és a legérdekesebbeket megosztjuk a blogon. Leveled erre a címre küldd el: padaamblog@gmail.com

"Tisztelt Blog! Nem vagyok megszállott társkereső, de mivel itt a nyár, jó lenne egy hasonló helyzetben lévő nővel megismerkedni. Rólam: 44 éves férfi vagyok, egy tinédzser gyerekkel. Az anyja külföldön, évente 2-3 alkalommal látjuk, de neki már teljesen más, külön élete van.
Sajnos a féltékenység, a korábbi tapasztalataim miatt, gyakori jelenség a kapcsolataim során. Értelemszerűen a kényszeres aggódás és túlgondolások miatt. Ilyen vagyok (lettem) nem tehetek róla. Nagyon nehezen viselem a megcsalást. Szerintem ebben a korban ez már automatikusan adódik.
Sajnos korábban beleestem a kapuzárási pánik egyik leggyakoribb hibájába, amikor belementem egy nálam jóval fiatalabb nővel egy viszonyba. Ő kezdeményezett. Nem tartott sokáig, kipróbált. Nem én szakítottam vele, annak ellenére, hogy folyamatosan irányítani akart, a gyerekemet levegőnek nézte, mondta, hogy mit csináljak a testemmel, gyúrjak, sorolta az igényeit, ezeket mind elnéztem neki, mert elvarázsolt. Át akart formálni, miközben a vele egykorú haverjaival járt el szórakozni, velem nem égette magát, gondolom. Aztán rájöttem, hogy ebből már kinőttem.

Habár a boldogságról nem akarok lemondani, mégis vannak már szűrőim... szilárdan tudom, hogy akit keresek, hozzám hasonló sorsú, el tudnám fogadni a gyerekével együtt. Egy valamit kifogásolnék csak, hogy a gyerek apjával ne tartson fenn túl intenzív viszonyt, de ez már részletkérés.
Szeretnék elkezdeni eljárni újra szórakozni valakivel, bár korábban sem voltam annyira oda a hangoskodásért, de vannak értelmes programok is. Örülnék, ha jönne velem valaki, akit idővel akár a páromnak is nevezhetnék. Nekem nem okozna gondot, és őt se fenyegetné veszély, mivel nincs szükségem "férfias vedelésre", kulturáltan szórakozni, akár táncolni, iszogatni szeretnék. Ez szerintem nem túl nagy álom, és tudom, hogy vannak nők, akik hasonlóban gondolkodnak, és keresnek engem, csak még nem akadtunk egymásra, hogy egyeztessük igényeinket : )

Köszönöm a megosztást!"