Talán nem ritka, de annál sokkolóbb, mikor egy válás után valamelyik fél újraházasodik és az új partner gyakorlatilag megtiltja, vagy rendkívül nehézzé teszi a párja számára a korábbi családjával való kapcsolattartást. Olyan hisztisen viselkedik, annyit siránkozik és problémázik, hogy a párja egyszerűen inkább lemond arról, hogy találkozzon a gyerekeivel, és ha az új partner gyerekeivel élnek együtt, akkor gyakorlatilag azokat fogadja örökbe és azokkal alakít ki érzelmi kapcsolatot.
Valószínűleg senki nem gondolja az érintetteken kívül, hogy ez normális dolog lenne, és azt sem hiszem, hogy egészséges lelkületű emberek ilyen igényekkel lépnének fel, illetve ilyen érzelmi zsarolást megengednének a partnerüknek. Ahhoz, hogy egy ilyen játszma működhessen, ketten kellenek, és mindkét ember traumatizált lehet.
Ettől még azok számára, akik elszenvedik a helyzetet, vagyis a régi család, elsősorban az előző házasságból származó gyerekek számára ez iszonyatos trauma. Azáltal, hogy a különélő szülő (általában az apa) képtelen arra, hogy ellenálljon új partnerének, amikor az megfosztja őt legalapvetőbb jogától, és persze nem csak őt, hanem azokat is, akik nála is fontosabbak, saját traumáját a gyerekeiben teremti újjá. Ha ő olyan görcsösen ragaszkodik egy friss kapcsolathoz, hogy gyakorlatilag bármit megenged a partnerének, akkor valószínűleg őt is ugyanúgy elhagyták gyerekkorában, mint ahogy most ő hagyja el a saját gyerekeit.
Ha belemegyünk egy ismerkedésbe gyerekes szülőként és más elvált szülővel van kapcsolatunk, akkor nagyon érdemes odafigyelni arra, hogy a partner hogyan nyilatkozik a saját korábbi partneréről, például eltiltja-e a gyerekeit tőle (nyilván vannak extrém helyzetek, amelyekben ez indokolt, de legtöbbször nem az, és ha mégis így történik, akkor a partnerrel komoly gondok vannak).
Mikor az ismerkedés tétje nem csak két ember sorsa (tulajdonképpen soha nem ennyire egyszerű a képlet), hanem kiskorúak is érintettek a történetben, minden olyan jelre oda kell figyelnünk, amely arra utal, hogy valaki olyan döntésekbe akarja beleártani magát, amelyekhez semmi köze. Illetve érdemes résen lenni: vajon már a kapcsolat elején utal-e valami féltékenykedésre, kisajátító szándékra, úgy érezzük-e, hogy ellenőriznek minket, kutakodnak utánunk...
Olykor annyira nagy bennünk a vágy arra, hogy tartozzunk valakihez, hogy rohanunk egyik rossz kapcsolatból a másikba, örülünk, hogy van, aki odafigyel ránk és fel se fogjuk, hogy ez az odafigyelés eléri a fojtogatás szintjét.
Kezdettől kellene ragaszkodnunk a korábbi kapcsolatainkhoz, és itt nem csak arról van szó, hogy természetesen jogunkban áll találkozni a gyerekeinkkel, és akkor látogatjuk meg őket, amikor csak akarjuk (illetve, ha a bíróság másképp rendeli, akkor annak megfelelően), hanem arról is, hogy a szülőtársunkkal is korlátlanul tarthatjuk a kapcsolatot, és a barátainkról sem mondunk le, a korábbi anyósunk, apósunk, sógoraink, mindenféle rokonaink továbbra is kedvesek lehetnek számunkra és az új partnerünk ezekbe az ügyeinkbe nem szólhat bele. Fordítva is igaz: mi sem szólhatunk bele az ő ügyeibe.
Ha nem vállaljuk fel a kisebb konfliktusokat rögtön a legelején és hagyjuk, hogy egyre jobban elnyomjon a másik, akkor nagyon hamar totális kontroll alá kerülhetünk: az ilyen manipulatív személyiség minden eszközt bevet annak érdekében, hogy elérje, amit akar. Átnevelni valószínűleg nem tudjuk, tehát nagy eséllyel jobb, ha mindjárt az elején bele se megyünk a kapcsolatba.
Léteznek olyan esetek is, amelyekben a már meglévő gyerekek iránti féltékenység csak akkor tör elő az új partnerből, amikor közös gyerek születik: ez főleg akkor tud kiélezett lenni, ha a közös gyerek az illető elsőszülöttje. Ilyenkor egyes anyák az apa minden figyelmét legszívesebben a közös gyerekre terelnék, de természetesen az anyagiak is fontos szerepet játszanak. Akár sok pénz áll rendelkezésre, akár kevés, az mindig problémás lehet, ha különböző házasságokból született utódok között kell igazságot tenni.
Ha egészséges kapcsolatot szeretnénk ápolni a gyerekeinkkel, akkor ne hagyjuk, hogy az új partnerünk elmarjon mellőlük. És főleg ne hagyjuk, hogy a szülőtárs elleni haragunk, bosszúvágyunk határozza meg, hogyan érzünk irántuk.